Úgy érzem, magányosan fogok meghalni.
Ott fogok a földön feküdni és nem fogja senki tudni, hogy halott vagyok.
Egyedül a hideg ágyban, olyan nehéz elaludni!
Magamra húzom az összes takarómat nyakig
és összeszorítom a szemem.
Nem hittem, hogy én ezt így megszenvedem.
Nem hittem, hogy félni fogok attól, hogy majd felemészt a bánat.
Annyi mindentől meghalhattam volna eddig.
Olyan sokszor kellet félnem, hogy magával ránt a sötétség.
És most mégis, miattad érzem, hogy ennyi volt.
Ott fogok feküdni a földön, halott testem jéghidegre hűlve.
Ha majd egyedül maradsz, sose felejtsd el!
Magányosan, kibírni a boldogságodat mással, engem megölt.
Rád ruházom ezt a keresztet, cipeld csak!
Keserű lett a cukormáz, édes az elmúlás szaga!
Soha ne bánd meg, hogy belekergettél a halálba!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
