Egy világ magjaként jöttek, s a föld ma már ismeri őket.
Csodákat nemzettek, láncokba verve nevettek, jövőt láttak s könnyeztek, mert szembejött a világ, mit neveltek.
Egy Isten és egy lobogó alatt, s az örökös világ politikai nyomás alatt kitartott igában, bízva hazában s a nemzeti imában.
Az eszme meghozta napsütötte gyümölcsét, a nemzet fellélegzett, s királyként éltek míg tehették.
De az új világ programja gonoszt öltött, nemzetek szabadságát vette, s a hatalomra költött.
A Magyarok országa s a népének imája, kérte a Földanyát, hogy ne várjon hiába.
Isten seregét küldte a világra, fegyverével, a szeretettel megáldva…
A nemzet szíve a hazáért dobogott, egy testként álltak ellen a Magyarok.
A zászló Örök lángként lobogott, s mindent legyőztek a Magyarok!
Bölcsőt adtak a királynak, s egy eszmét vártak cserébe, ne árts a világnak!
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva:2021.02.12.
Author: Érchegyi Csaba Rudolf
Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem, ide jártam óvodában és általános iskolába. Korán elkerültem otthonról, tanulmányaimat innentől kezdve már Budapesten végeztem. Mérnök és létesítménygazdálkodó diplomával, továbbá technikusi és szakmai végzettségekkel rendelkezem. Korán lábra kellett állnom, hogy fenntartsam magam, így már huszonegyévesen vállalkozó lettem és a magam ura voltam. Édesanyám a Hungaroton hanglemezgyártó vállalat raktárházának volt az igazgatója, Édesapám pedig több mint negyven évet dolgozott a vasútnál, mint távközlési technikus. Három gyönyörű okos lányom van, Hanna, Hanga és Rebeka. Elváltam, ma Visegrádon élek és alkotom a vállalkozásom bokros teendői mellett. Az alkotás és a versírás nem olyan rég tört fel bennem, lassan három éve már, hogy tollat ragadtam, azóta is nagy szerelem… Apai ágon Móricz Zsigmondhoz rokoni szálak kötnek, sajnos Móricz Emília születési levelén kívül, nincs más emlék a birtokomban. Verseim, prózáim és filozófiáim ringatnak el este s néha velük álmodom. Első megbecsülésemet és költői elismerésemet az Irodalmi Rádiótól kaptam, mely örök emlék marad… Azóta már könyvben és újságban és megjelentek alkotásaim.