Táncba vittél hol a szemed ölelt, illatoddal üzentél nekem s közben karod emelt.
A test beszéde az erotikát egyelőre nem említette, óvatosan táncoltam veled, míg a vérem megengedte.
A szemed és érintésed oltárán ősi ösztöneim feltörtek, ahogy egy villanásban elsült erotikus pillanat a szexben betölthet.
Bőröd bársonya és színének tisztasága, izgatottságomban a leheleted felhőiben vált látomásra.
A tánc közben tested hullámai korbácsoltak engem, s mozgásod ritmusában a habok közt érzelemre leltem.
Némán kiáltottam hogy ennyi nem elég, ebben az utolsó táncban együtt égjünk még.
Egy testként a habokból ébredve gőzként lebegtünk, s vártam a pillanatot hogy elmondhassam neked, érted éltem míg a tánc tartott s nem voltam egyedül.
Az emlék rabja lettem s vele álmodom, hol a táncban egyként éltünk s haltunk meg, miközben egy szerelmes pillanatról álmodtunk.
Érchegyi Csaba Rudolf
Létrehozva: 2021.04.10.
Author: Érchegyi Csaba Rudolf
Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem, ide jártam óvodában és általános iskolába. Korán elkerültem otthonról, tanulmányaimat innentől kezdve már Budapesten végeztem. Mérnök és létesítménygazdálkodó diplomával, továbbá technikusi és szakmai végzettségekkel rendelkezem. Korán lábra kellett állnom, hogy fenntartsam magam, így már huszonegyévesen vállalkozó lettem és a magam ura voltam. Édesanyám a Hungaroton hanglemezgyártó vállalat raktárházának volt az igazgatója, Édesapám pedig több mint negyven évet dolgozott a vasútnál, mint távközlési technikus. Három gyönyörű okos lányom van, Hanna, Hanga és Rebeka. Elváltam, ma Visegrádon élek és alkotom a vállalkozásom bokros teendői mellett. Az alkotás és a versírás nem olyan rég tört fel bennem, lassan három éve már, hogy tollat ragadtam, azóta is nagy szerelem… Apai ágon Móricz Zsigmondhoz rokoni szálak kötnek, sajnos Móricz Emília születési levelén kívül, nincs más emlék a birtokomban. Verseim, prózáim és filozófiáim ringatnak el este s néha velük álmodom. Első megbecsülésemet és költői elismerésemet az Irodalmi Rádiótól kaptam, mely örök emlék marad… Azóta már könyvben és újságban és megjelentek alkotásaim.
