Az én sztorim

Ez az eset sok évvel ezelőtt, 2004-ben történt. Április eleje volt, szombat délután. Borongós,szeles idő. A pocsolyákat kerülgetve, a barátnőmhöz igyekeztem Kispesten, beteglátogatóba.

Az utcákon alig jártak,mindenki behúzódott lakásába. Célom felé igyekezvén, a posta oldalánál egy férfi haladt előttem, úgy tíz méterre.Felkaptam a fejem,néztem,figyeltem. Jé, a volt férjem! Elemezni kezdtem. A járása ugyanolyan. Alkata,testtartása szintén. Öltözete sportos, mint általában. Kicsit megkopaszodott, de mivel már régen láttam,ebben sem találtam semmi különöset. Egy pillanatra megfordult. Akkor már teljesen biztos voltam benne,hogy Ő az. Szemüvege, az alig szakálla, fejformája is rávallott.

Most mit tegyek? Egy pillanat alatt eldöntöttem,hogy megszólítom. Már régen elváltunk,nem tartjuk a kapcsolatot. Megszaporáztam a lépteimet,s kicsit izgatottan, kedvesen,hátulról átfogtam a vállát.

-Szervusz! Megismersz?

-Meg!

Egyszerre hajoltunk egymáshoz. Puszi jobbról,puszi balról. S mikor egymás szemébe néztünk közelről, egyszerre tapasztaltuk, hogy vad idegenek vagyunk egymásnak! Elakadt a lélegzetem. A furcsa érzést leírni nem tudom. Ő szólalt meg először:

-Ne haragudjon,azt hittem,hogy egy volt kolléganőm!

-Ön ne haragudjon, én meg azt hittem,hogy a volt férjem!

Egy pillanat alatt mindketten megsemmisülve tűntünk el.

Hangosan hahotáztam magamon. Megtehettem,mert az utcán nem járt senki.Ez az a történet, amelyen még sokáig derülni fogok.

V. Nagy Ágnes
Author: V. Nagy Ágnes

V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak. Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg. Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak. Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására. Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók. Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már. Nyomtatásra készen áll az első kötetem.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »

A zöld és a levél

Behunyom a szemem,  itt vagy velem.  Megfogod a kezem,  útnak indulunk.  Hogy hova? Nem tudni még.  Kaland az. Válasszunk  utat.    Én ezt szeretném, a girbe-gurbát. 

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Mozdulatlanul

Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami

Teljes bejegyzés »