Az én sztorim

Ez az eset sok évvel ezelőtt, 2004-ben történt. Április eleje volt, szombat délután. Borongós,szeles idő. A pocsolyákat kerülgetve, a barátnőmhöz igyekeztem Kispesten, beteglátogatóba.

Az utcákon alig jártak,mindenki behúzódott lakásába. Célom felé igyekezvén, a posta oldalánál egy férfi haladt előttem, úgy tíz méterre.Felkaptam a fejem,néztem,figyeltem. Jé, a volt férjem! Elemezni kezdtem. A járása ugyanolyan. Alkata,testtartása szintén. Öltözete sportos, mint általában. Kicsit megkopaszodott, de mivel már régen láttam,ebben sem találtam semmi különöset. Egy pillanatra megfordult. Akkor már teljesen biztos voltam benne,hogy Ő az. Szemüvege, az alig szakálla, fejformája is rávallott.

Most mit tegyek? Egy pillanat alatt eldöntöttem,hogy megszólítom. Már régen elváltunk,nem tartjuk a kapcsolatot. Megszaporáztam a lépteimet,s kicsit izgatottan, kedvesen,hátulról átfogtam a vállát.

-Szervusz! Megismersz?

-Meg!

Egyszerre hajoltunk egymáshoz. Puszi jobbról,puszi balról. S mikor egymás szemébe néztünk közelről, egyszerre tapasztaltuk, hogy vad idegenek vagyunk egymásnak! Elakadt a lélegzetem. A furcsa érzést leírni nem tudom. Ő szólalt meg először:

-Ne haragudjon,azt hittem,hogy egy volt kolléganőm!

-Ön ne haragudjon, én meg azt hittem,hogy a volt férjem!

Egy pillanat alatt mindketten megsemmisülve tűntünk el.

Hangosan hahotáztam magamon. Megtehettem,mert az utcán nem járt senki.Ez az a történet, amelyen még sokáig derülni fogok.

V. Nagy Ágnes
Author: V. Nagy Ágnes

  V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak.Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg.Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak.Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására.Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók.Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már.Nyomtatásra készen áll az első kötetem.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahogy a hó hullik

Ahogy a hó hullik a tűzre, Úgy hullik a könnyem a sós földre. A komor pusztában hiába nézek. Semmi sem moccan, vagy fut szerteszéjjel. Ó,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Népirtás

Rózsa Iván: Népirtás Most már „ügyesebben” irtják a népet: Sunyin, és nem látványosan… Akiknek védeniük kellene az emberiséget: Naponta elárulják, alattomosan… Még ünnepeltetik is magukat

Teljes bejegyzés »

Mária édesanyánk

Edit Szabó : Mária édesanyánk Szívem hozzád emelem Édesanyám, arcodról sugárzik szent ártatlanság, -Fogadd el kérésem,szeress engemet, mint szeretted egyetlen gyermekedet! Tökéletes asszony vagy, az

Teljes bejegyzés »

A mi kisebb

A mi kisebb-nagyobb gondunk, bajunk, csak egy csepp az emberiség gondjainak hatalmas tengerében. Ennek ellenére mindenki a saját terhét érzi a legnehezebbnek. Éppen ezért általában

Teljes bejegyzés »

A Jótündér és békák

Anna még csak első osztályos és nagyon elfáradt az iskolában. Ének órán a tóban kuruttyoló békákról szóló dalt tanulták, mely egész nap a fülében csengett

Teljes bejegyzés »