Viharban

Vitorlás ringatózik parányi hullámokon,

kisvártatva fekete felhők tornyosulnak az égre.

Máris dörög a légtér, szikrákat hány az ormon,

sötét leplét, mint gyalázatos ördög, rányomja fényre.

 

Az ordító orkán a fedélzetet rombolja,

a tengervíz fodra gyülemlik egyre hatalmasabbra.

Szanaszét szakad a hajón az összes vitorla,

hányja – veti, dobálja a bárkát, hol jobbra, hol balra.

 

Jajveszékelés sikolya félelemmel telve,

esdekel, kinek még megcsappant erejéből adatik.

Süllyedünk! Itt veszünk el örökre a tengerben!

Recseg-ropog a fa, roncsként hánykolódik, szétáramlik.

 

Borzalmas ár uralma alá veszi a vizet.

Ki képes ezt a szerencsétlenséget megállítani?

Istenünk! Meddig tart ez a nyomorult őrület?

Segítség! Segítség! Segédkezzen már rajtunk valaki!

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szalóki Evelin Dorka

Rózsaszál

Harmatos vízcsepp cseppent le arcán, gyönyörű bimbója virággá alakult át. Szerette a fényt és a nap meleg oldalát, de szirmaiból viszont egyet elvesztett, ideje korán.

Teljes bejegyzés »

Fejből a szívbe

Te vagy a boldogság, Te vagy az élet. Tudom, bolondság, De én érted élek.   Még csak egyszer láttalak, De máris szívembe zártalak. Olyannyira kívántalak,

Teljes bejegyzés »

Délibáb

Nem hiszek a szemeimnek. Itt áll előttem a forróságban. Képtelen vagyok felidézni, hogy kerültem ide, egyáltalán hol vagyok. Előttem és mögöttem végtelenül hosszú út, melyen

Teljes bejegyzés »

Vaku

-Minden rendben? Kérem, ne idegeskedjen, nem az ön műtéte lesz az első.   -Ó, de kedves, galambom! Egyáltalán nem vagyok ideges. Inkább izgatott. Szeretném, hogy vége

Teljes bejegyzés »

Ketten haltunk meg akkor…

Sosem féltem így apámtól. Nem tőle, mint embertől, hanem attól, akivé vált a betegsége alatt. Az apámat felemésztette a betegség és valami más maradt utána.

Teljes bejegyzés »