A rántott hús

A rántott hús

 

Lehet az disznócomb, tarja, akár karaj,

némelyeknek csirkemellből az igazi.

A rántott hús készítésnél csak egy a baj

amikor elfogy, és nem pótolja senki!

Kérdezem az uram, mi legyen ebédre?

Néz rám olyanformán, mintha ufó lennék.

Kirántott hús, mi más az ég szerelmére!

Nem kérek hozzá semmi mást csak egy zsemlét!

A tojást jól felverem, teszek sót bele,

A lisztet, morzsát egy-egy tányérra teszem,

felhevül az olaj, sietni kell vele,

időbe telik, mire előkészítem.

A konyhában állok egy órája, vagy több,

nem számolom, de a lábam majd leszakad!

Azt gondolom, ma aztán eleget sütök,

talán ha igaz, még holnapra is marad!

De ez csak hiú ábránd, nem vigasz az sem,

hogy a ház feje dicséri főztöm nagyon!

hiszen ha újra felteszem a kérdésem

a válasz: kirántott hús drága angyalom!

Kirántott hús délben, kirántott hús este,

még reggel is ha kell, akár éhgyomorra!

Nem tudom, hogy is szól az a népmese?

Megvan! Nőjön a rántott hús az orrodra!

Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Drága Kata, versed remek-
    s ha nem hangzanak el nemek,
    bíz az orrok nagyra nőnek,
    s nem lesz csábos már a nőnek!
    Imádtam a versedet, ha húst sütsz, majd átmegyek!
    Hívj!

Hozzászólás a(z) Vaskó Ági bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »

Izzó parazsak

Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal.   Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,

Teljes bejegyzés »

Acél sínek

Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet.   A jó jövő megcsillan

Teljes bejegyzés »

Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »