Tükördarabok (1.)

Tükördarabok (1.)

 

A földön ült és szipogott. Arcán szétfolyt smink, izzadság és könny. Körötte, s tán az ölében is a nagytükör éles darabjai. Körülveszi egy idegen öltöző zsúfolt árnya, melyet kiürített a tapintat és az együttérzés. Most ne is jöjjön ide senki! Az ember ilyenkor csak önmagát képes vigasztalni, ha van elég ereje.

Reggel még a győzelem mámora indította útnak. Jól aludt, mert felkészült. Legalábbis ezt mondták, és Anna elhitte. Az elmúlt hetekben a napi több óra gyakorlás során a szandál pántja többször véresre vágta a lábfejét. Eleinte fájt, de megszokta. A cél: a győzelem. Nem a második hely, az már nem elég!

– Az utóbbi hónapokban rengeteget fejlődött – hallotta edzői suttogását többször is. Ez a mondat most is ott lüktet valahol a halántékában. Kisgyermekkora óta erre várt: a nagy versenyre. Arra, hogy mindent megmutathat, és hogy ma legtitkosabb vágyai érnek meg. Eszébe jutott az a kis fodros rózsaszín ruha, melyet édesanyjával közösen választottak, és amelyben igazán boldog volt… Az első táncfellépés…. Már akkor érezte, hogy a tánc életre szóló szerelem. Aztán az első verseny. Hogy bámulta a felnőtteket! Megfogadta, hogy egyszer majd ő…! És most itt ül a nagytükör éles darabjai között.

Balázs jó partner. Nem szoktak veszekedni, szeretnek együtt táncolni. Van közös kedvenc daluk is. Nem nehéz őt szeretni, a mosoly mindkettejük részéről őszinte. Nem is hibáztatja Őt. Meg sem fordul a fejében. Mindent megtett. Nem rajta múlt.

Felvett egy darab tükörcserepet, s arrébb dobta. Ki kell majd fizetni. Kit érdekel! Ma ennél több is összetört. 25 éves. Úgy tervezte, most nyer, aztán tanítani fog. De így befejezni?

A félhomályban meg-megcsillant egy-két kisebb üvegszilánk. A keserűség marta a szívét. Ilyenkor az ember nem lát mást, csak azt érzi, hogy nem lehet visszapörgetni az időt. Azokra a percekre már minek is gondolni, melyek csak áltatták!

Az öltöző néhány perce, bár lehet, van az egy jó félórája is még beszélgetéstől volt hangos. Mert vannak lányok, akiknek pont elég a szép ruha, a csillogás, ők nem vágynak arra, hogy nyerjenek, beletörődtek a sorozatos sokadik helyezésbe. Anna csak állt a tükör előtt, összeomolva, hajkeféjével a kezében. Kibontott kontya kócos volt és fájt, ahogy a lakkos hajat próbálta megszelídíteni. Többen is megijedtek, amint a hajkefét tiszta erőből a tükörhöz vágta. Meg is sérülhetett volna bárki, ő maga is. De a szomorú ember nem tud a következményekre gondolni.

Most itt ül, már könnyezni sem tud. Kiégett, kihűlt benne a szenvedély.

Kezébe vett egy helyes tükördarabot és felvágta az ereit. Nem élte túl.

Sas Éva
Author: Sas Éva

Sas Évának hívnak. Egy békés megyei kisvárosban dolgozom pedagógusként. Családcentrikus ember vagyok, feltölt, ha a szeretteimmel lehetek. Azt hiszem, van egy pici érzékem az íráshoz. Többször vezettem már kreatív írás csoportot, egészen jókat írtunk a tanítványaimmal. Leginkább novellákat szeretek olvasni, de talán verseket írni jobban tudok. Szorgalmas embernek tartom magam, sokat dolgozom, munkámban igyekszem megtalálni a változatosságot, de emellett is sok minden érdekel. Szeretem a jó zenét, a színházat, az értékes könyveket, és szívesen gyémánt kirakózom, kutyázok, olvasok és tanulok.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »