Tükördarabok (2.)

Tükördarabok (2.)

A földön ült és szipogott. Arcán szétfolyt smink, izzadság és könny. Körötte, s tán az ölében is a nagytükör éles darabjai. Körülveszi egy idegen öltöző zsúfolt árnya, melyet kiürített a tapintat és az együttérzés. Most ne is jöjjön ide senki! Az ember ilyenkor csak önmagát képes vigasztalni, ha van elég ereje.

Vannak lányok, akiknek pont elég a szép ruha, a csillogás, ők nem vágynak arra, hogy nyerjenek, beletörődtek a sorozatos sokadik helyezésbe. Anna nem közülük való. Néhány perce történt: Csak állt a tükör előtt, összeomolva, ki akarta bontani a hajlakktól elnehezült kontyot. Maga sem tud magyarázatot adni arra, mi késztette rá, de a mindig fegyelmezett lány odavágta dühében az öltöző falán lévő nagytükörnek a hajkefét, amit már jó néhány perce görcsösen szorongatott.  S ebben a percben mindenki tudta, hogy jobb, ha mielőbb eltűnik. Mert saját baján maga tud túllendülni az ember, ha van elég ereje. És nem is értik, minek a hiszti. Az álmokat nem lehet kiismerni. Csak belehalni, ha nem teljesülnek.

A könnyek hidegen peregtek le az arcán, reszketett is. Ilyen a csalódás. Persze lehet, hogy a pontozók hibája volt és nem éri meg most összetörni. Nem számít!?

Apró léptek kopogása hallatszott. Anna arra gondolt, hogy ha most belép valaki, elveszíti az eszét és üvöltözni kezd, mint aki megőrült. Már nem érdekelte más, nem tudott fegyelmezett maradni. A falon a tükörből csak egy kis darab maradt. Belenézett és önmagát látta. Az első ruhájában, amit még édesanyjával választott. Hogy lehet ez? Miféle csalóka játék ez? Úgy érezte, a világ gúnyolja ki.

Pedig csak kishúga állt mellette, aki 6 éves volt. Ma volt az első versenye.

Sas Éva
Author: Sas Éva

Sas Évának hívnak. Egy békés megyei kisvárosban dolgozom pedagógusként. Családcentrikus ember vagyok, feltölt, ha a szeretteimmel lehetek. Azt hiszem, van egy pici érzékem az íráshoz. Többször vezettem már kreatív írás csoportot, egészen jókat írtunk a tanítványaimmal. Leginkább novellákat szeretek olvasni, de talán verseket írni jobban tudok. Szorgalmas embernek tartom magam, sokat dolgozom, munkámban igyekszem megtalálni a változatosságot, de emellett is sok minden érdekel. Szeretem a jó zenét, a színházat, az értékes könyveket, és szívesen gyémánt kirakózom, kutyázok, olvasok és tanulok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sportág

Sportág   Csupán néhány dolog van a világon, Miből nem lehet sportot űzni; Van, aki tud, másokon nevetni, Vagy győzelmet aratni.   Nem adnak át

Teljes bejegyzés »

Vágyom egy társra

Manapság szomorúan telnek napjaim,   szomorúan, magányosan élek.  Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.    Eddig egyedül éltem egymagamban,  de ebből elég volt, meguntam,  valaki hiányzik mellőlem.  Vágyom, hogy valaki mellettem,  velem

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek jár

A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt

Teljes bejegyzés »

Sisakvirág

Az ország leghíresebb nyomozója halálos beteg. Legalábbis ezt olvastam a hírekben. Gondoltam eljött az én időm, most vagy soha (szó szerint), interjút kérek tőle. Két

Teljes bejegyzés »

Én, a szúnyog

Éjszaka volt mikor megláttam a napvilágot. 103 testvéremmel együtt egy kék kerti hordó volt a bölcsőnk, benne kellemesen állott esővíz. Anyámat nem ismertem, apám létezését

Teljes bejegyzés »

Lunam ruinam

Kivételes családba születtem. 2257-et írunk, május van, de mintha a régi mondák szerinti január lenne. Megbolondult a világ, a globális felmelegedés átcsapott jégkorszakká, de ez

Teljes bejegyzés »