Reggel hat óra van. A csend mélyének közepén hirtelen megszólal az ébresztő idegesítő hangja, mely rögtön azt üzeni, hogy ideje felkelni, amit én teljesen figyelmen kívül hagyok. Nem akarok felkelni, de muszáj, mivel még csak péntek van. Úgyhogy -kedv hiányában, de- felkelek. Kimászok az ágyból, és hunyorogva, még félálomban kinyomom az ébresztőt, majd pedig kimegyek a konyhába lefőzni a reggeli kávémat. Ameddig fő, gyorsan készítek magamnak egy szendvicset. Megkenem vajjal, sonkát és sajtot teszek rá. Közben lefőtt a kávém is. Kiöntök magamnak egy csészényit, ez az én igazi ébresztőm. Mielőtt meginnám, egy kis tejet és két cukrot teszek bele. Elkeverem. Mindenhova jusson legalább egy apró szemcse. Ezt követően kiiszom az egész csészét az utolsó cseppig, majd megeszem a szendvicsemet is. Elmegyek fogat mosni, ezután felöltözök. Feldobok magamra valami egyszerű pólót egy kék farmerrel. Ám amikor a zoknimat veszem, hirtelen rosszul leszek. Kiszaladok a mosdóba. Szédülök, hányok. A sajt romlott, a tej lejárt volt. Elsötétül minden, s egyszer csak elájulok.
2022.05.20. Szentendre/Budapest
Author: Tyukody Ruben
Tyukody Ruben vagyok, írok, költök, mesélek, és a többi. 2008-ban születtem Nagybányán, majd egy évvel később egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet éltünk a családommal. Most éppen Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel. Az irodalommal már 3-4 éves korom körül köszönőviszonyban voltunk, akkor szerettem néha meséket mondani, később pedig én is próbálkoztam a mese- és történetírással. Versekkel 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan próbálom keresni a stílusomat, egyszer lehet, hogy meglesz, meg hát drámám is van egy-kettő, de azok kevésbé fontosak. Íráson kívül néha még zongorázom, színészkedek egy drámaszakkörön, cserkészkedem, és azért a barátaimat is boldogítom:) Jó olvasást mindenkinek kevésbé- vagy jobban értékelhető írásaimhoz!!