Reggel hat óra van. A csend mélyének közepén hirtelen megszólal az ébresztő idegesítő hangja, mely rögtön azt üzeni, hogy ideje felkelni, amit én teljesen figyelmen kívül hagyok. Nem akarok felkelni, de muszáj, mivel még csak péntek van. Úgyhogy -kedv hiányában, de- felkelek. Kimászok az ágyból, és hunyorogva, még félálomban kinyomom az ébresztőt, majd pedig kimegyek a konyhába lefőzni a reggeli kávémat. Ameddig fő, gyorsan készítek magamnak egy szendvicset. Megkenem vajjal, sonkát és sajtot teszek rá. Közben lefőtt a kávém is. Kiöntök magamnak egy csészényit, ez az én igazi ébresztőm. Mielőtt meginnám, egy kis tejet és két cukrot teszek bele. Elkeverem. Mindenhova jusson legalább egy apró szemcse. Ezt követően kiiszom az egész csészét az utolsó cseppig, majd megeszem a szendvicsemet is. Elmegyek fogat mosni, ezután felöltözök. Feldobok magamra valami egyszerű pólót egy kék farmerrel. Ám amikor a zoknimat veszem, hirtelen rosszul leszek. Kiszaladok a mosdóba. Szédülök, hányok. A sajt romlott, a tej lejárt volt. Elsötétül minden, s egyszer csak elájulok.
2022.05.20. Szentendre/Budapest
Author: Tyukody Ruben
Üdvözlök mindenkit! Tyukody Ruben vagyok, amatőr költő, író. 2008. november 8-án láttam meg a napvilágot Máramaros megye székhelyében, Nagybányán egy erdélyi magyar család legidősebb gyermekeként. Innen egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet töltöttem el kisgyerekként. Jelenleg Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel, tanulmányaimat pedig Szentendrén végzem. Az irodalom iránti szeretetem egészen 3-4 éves koromig vezethető vissza. Már akkor is szerettem meséket szavalni az óvodában, igaz, még csak olaszul. Később, Magyarországon magyarul is mondtam verseket és prózákat szavalóversenyeken, emellett pedig én magam is megpróbálkoztam a mese- és történetírással. A versírással 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni. Eleinte még igencsak silány verseket alkottam, hisz egyes helyeken még a szótagszámra sem figyeltem. Emlékszem, az első versemet a müncheni sörfesztiválról írtam egy német óra után. Elég érdekesre sikeredett így 1,5 év után visszanézve. A költésben folyamatosan fejlődtem, és bízok benne, hogy még fogok is, mert van miben. A verseim, meséim, prózáim mellett még tavaly tavasszal-nyáron írtam egy drámát, amelyet majd egyszer szeretnék kiadatni, de színpadon is szívesen látnám viszont. Ezek mellett pedig írok még haikukat és apevákat is. Az alkotás számomra egy élmény. Megnyugtat, jó érzés kiadni magamból a felgyülemlett stresszt, feszültséget, vagy csak pusztán leírni azt, ami körülöttem van....