Púnközsd

I. Pünközsd

A Szent lélek hisz itt van közöttünk
Miért vesztettük el hát a kedvünk
Miért némult el a kiszáradt nyelvünk
Naphosszat mondd miért kesergünk?
Tán fájó emlékek borzolják a lelkünk
Vagy testi fájdalmak terhelik a testünk?
Ha a rádió hírszolgálatát hallgatom
És benne a gyilkos háború végét várom
De csak a légüres térbe száll sóhajom
S ami követi a gyászos hírözönt
Azt emberi fül kitaszítja magából
Halandó számára emészthetetlen
Bolyonghat tovább a végtelenben
Meggyalázza a teremtés törvényeit
Örök tűzbe taszítaná a lelkeket
Amit száműzne, az a szeret
Az egyetlen orvosság a Szent lélek
Eljöttére várva, s szívünkbe zárva
Egy szebb , békésebb jövőt várva
A családba, a munkába kapaszkodva
Az élet hullámzó tengere lecsillapodna
Az Úr igéjét végleg felmagasztalva
Nemzetünk továbbélését biztosíthatja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »