A szülők nagy része Húsvét táján előbb – utóbb beadja a derekát: megveszi a gyereknek azt az édes kicsi élő nyuszit, amiért annyira epekedik, és ami aztán az ünnepek múltával általában már csak nyűggé válik. Hát mi nem! Kivédtünk minden cselt: nagyapai biztatást és keresztapai ígértet, mert tudtuk: emeletes házba nem szabad a kis jószágot kínozni. No meg aztán volt jó ellenpélda: a hörcsög, amelyet apuka megvett az állatkert bejáratánál, és persze mindjárt kettőt, mert az árus azzal érvelt:
- Magának is rossz lenne kedves apuka, ha éjjel felébredne és egyedül volna az ágyban.
A hörcsögök tehát jöttek, szaporodtak is, én meg persze takarítottam az almot, ha nem akartam „oroszlán-szagot” a közlekedőben. Szóval ez az alom ügy felvértezett: ide ugyan nyúl a tappancsát be nem teszi!
Az idő múlott, mire családi házba költöztünk a fiunk felnőtt nyúl nélkül, és mi úgy gondoltuk ez az ügy már le van zárva – egészen addig, míg a férjem pár éve néhány nappal húsvét után fel nem fedezett valami szokatlant a teraszra kilépve. Egészen pontosan egy vörös foltos irhát, amiről azt gondolta, valami eltévedt cica, és pár hangos „sicc”-el megpróbálta távozásra bírni. És itt jött a meglepetés: a „cica” két lábra állt, billentett egyet-kettőt szép hosszú fülein, majd szabályos nyúlvágtában távozott a tujafák alá.
Három napon át próbáltuk befogni – ez idő alatt még a krizantém erős szagú hajtását is megrágta – de hasztalan! Félni nem félt – gondolom valamelyik „kedves” szomszéd unhatta meg és dobta be az azidőtájt telepített zsenge füvünk láttán – viszont valószínűleg úgy döntött, ő ugyan még egyszer nem lesz „szobanyuszi” így mindig kitért előlünk!
Tanácstalanok voltunk. Április volt, minden évelő növény sarjadni kezdett, és Misi napról napra újabb „bűnöket” fedezett fel a kertben, egészen addig, míg egyik délután meg nem látta, hogy Gáspár – mert ekkorra már neve is volt a „bűnelkövetőnek” – bebaktatott a szerszámos kamrába szétnézni. Ez volt az a pillanat, mikor felcsillant a remény: egy kék műanyag ládát a kezében tartva a kamra ajtóhoz osont, és mielőtt a tapsifüles a bent akkurátusan összerakott tűzrevaló alá menekült volna, ráborította a ládát.
Ezután persze kupaktanácsot tartottunk: most hogyan tovább? Az, hogy megegyük, szóba sem jöhetett, mert időközben megkedveltük (és egyébként se szoktunk nyulat enni), ezért végül a férjem felhívta a lakópark gondnokát. Tőle ugyanis azt hallotta amíg az öntöző rendszerünket szerelték, hogy van Búbánat-völgyben egy telke ahol többféle baromfit és még nyulat is tart. Így azután a mi Gáspárunknak háreme lett: négy szép nyuszi lány keresi a kedvét, és amíg lesz szaporulat, biztosan elkerüli a tepsit.
Author: Holéczi Zsuzsa
Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem, előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...