A mi húsvéti nyuszink

 

A szülők nagy része Húsvét táján előbb – utóbb beadja a derekát: megveszi a gyereknek azt az édes kicsi élő nyuszit, amiért annyira epekedik, és ami aztán az ünnepek múltával általában már csak nyűggé válik. Hát mi nem! Kivédtünk minden cselt: nagyapai biztatást és keresztapai ígértet, mert tudtuk: emeletes házba nem szabad a kis jószágot kínozni. No meg aztán volt  jó ellenpélda: a hörcsög, amelyet apuka megvett az állatkert bejáratánál, és persze mindjárt kettőt, mert az árus azzal érvelt:

  • Magának is rossz lenne kedves apuka, ha éjjel felébredne és egyedül volna az ágyban.

A hörcsögök tehát jöttek, szaporodtak is, én meg persze takarítottam az almot, ha nem akartam “oroszlán-szagot” a közlekedőben. Szóval ez az alom ügy felvértezett: ide ugyan nyúl a tappancsát be nem teszi!

Az idő múlott, mire családi házba költöztünk a fiunk felnőtt nyúl nélkül, és mi úgy gondoltuk ez az ügy már le van zárva – egészen addig, míg a férjem pár éve néhány nappal húsvét után fel nem fedezett valami szokatlant a teraszra kilépve. Egészen pontosan egy vörös foltos irhát, amiről azt gondolta, valami eltévedt cica, és pár hangos “sicc”-el megpróbálta távozásra bírni. És itt jött a meglepetés: a “cica” két lábra állt, billentett egyet-kettőt szép hosszú fülein, majd szabályos nyúlvágtában távozott a tujafák alá.

Három napon át próbáltuk befogni – ez idő alatt még a krizantém erős szagú hajtását is megrágta – de hasztalan! Félni nem félt – gondolom valamelyik “kedves” szomszéd unhatta meg és dobta be az azidőtájt telepített zsenge füvünk láttán – viszont valószínűleg úgy döntött, ő ugyan még egyszer nem lesz “szobanyuszi” így mindig kitért előlünk!

Tanácstalanok voltunk. Április volt, minden  évelő növény sarjadni kezdett, és Misi napról napra újabb “bűnöket” fedezett fel a kertben, egészen addig, míg egyik délután meg nem látta, hogy Gáspár – mert ekkorra már neve is volt a “bűnelkövetőnek” – bebaktatott a szerszámos kamrába szétnézni. Ez volt az a pillanat, mikor felcsillant a remény: egy kék műanyag ládát a kezében tartva a kamra ajtóhoz osont, és mielőtt a tapsifüles a bent akkurátusan összerakott tűzrevaló alá menekült volna, ráborította a ládát.

Ezután persze kupaktanácsot tartottunk: most hogyan tovább? Az, hogy megegyük, szóba sem jöhetett, mert időközben megkedveltük (és egyébként se szoktunk nyulat enni), ezért végül a férjem felhívta a lakópark gondnokát. Tőle ugyanis azt hallotta amíg az öntöző rendszerünket szerelték, hogy van Búbánat-völgyben egy telke ahol többféle baromfit és még nyulat is tart. Így azután a mi Gáspárunknak háreme lett: négy szép nyuszi lány keresi a kedvét, és amíg lesz szaporulat, biztosan elkerüli a tepsit.

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »