Melegen tűz..

Melegen tűz..

Melegen tűz, már nagyon magosan jár a nap.
A szél lengedezik, s már repít is magával a gondolat.
Házak, kertek felett, kis patakokkal szabdalt, virág illatú mezőkön tova.
Napraforgó, vagy épp búzatábla, erdőhöz ér, kinek erdő, az otthona.
Hűs erdő, jó szívvel fogad, árnyékot ad megannyi fája.
Hol az eredet fakad, ott vár ismét, ülve, tölgyfának vetve háta.
Eljöttél! Esmeg itt vagy,hozott az Öreg Isten. Örülök neked.
Telve vagy kérdéssel, válaszaim, megnyugtatják majd lelkedet.
Elheverek az avarban, széles tölgyfának dőlve.
Egy korty fakadóvíz, szétárad bennem, lényem ettől kap erőre.
Bizony van mit nem értek, semmi nélkül jöttünk, s így is távozunk, ha gyertyánk leégett.
S mégis az emberek. Miért hajtják a vagyont, s dicsőséget?
Miért kapaszkodnak másokon keresztül?
S ki segített rajtuk. Miért néznek rajta át, érzéketlenül?
Tízből egy, ki lehajol a földön, a porban fetrengőhöz.
Nem érdekel senkit, ki, vagy mi, lökte a földhöz.
Szavad ne feledd, veszi fel a beszéd fonalát.
Arca s hangja nyugodt, már vacskorba fogta ősz haját.

Tanuld meg, az ember megteremtése óta, így van.
Nem gondol bele senki, hogy fetrenghet még ő is a porban.
Ha segítesz, lesz ki hálás, s olyan is akad, kinek terhes leszel.
Eldob majd, de míg hasznod látja, addig téged ünnepel.
Másokon taposva, alakoskodva, van ki így halad előre.
Babérja nem lesz örök, az élet lepereg egykettőre.
Anyagias az ember világa, pénz nélkül élet nincsen.
Sem hajlék, sem étel, még orvosság sem,
hogy a többit ne is említsem.
Ám vagyonát a túlvilágra, magával senki nem viszi.
Halmozza csak, hát ha jó szándékra is, telik neki.
Ha valaki elismert, semmi baj vele, ha kiérdemelte.
S ha nem ütközik véle, a jó Istenek terve.
Nem téves a járásod, maradj a csapáson.
Gyere, révülj, enged, hogy reánk a tölgyes vigyázzon.
S mikor visszatérsz, az ember univerzumába.
Emberséget gyakorolj, szellemed pozitívan taplálva.

2022. 07. 04.
Felföldi Lajos

Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...