Bizonytalanul bolyong a fény,
Erőtlenül, mint kopott remény,
Halvány ereje tükörhöz ér,
Szétfolyik rajta, akár a vér.
Pislákol csak, lám mégis vakít,
A sötétbe durván belehasít,
Kezem a szemem elé teszem,
Fájón szúr, ámde elviselem.
Nem értem már a szép szavakat,
Emlékeim oly homályosak,
Fakó arcomon néma a kín,
Csavar egyet a szív húrjain.
Tartottál nekem lélektükört,
Beléd temettem, ami gyötört,
Csakis te voltál nekem igaz,
Őrangyalom nyújtotta vigasz.
Fáj a valóság, jól arcul csap,
A jelenben egy emlék vagy csak,
Kopik a bevonat, torzul a kép,
Senki sem lesz, ki a helyedbe lép.
Author: Majranek Krisztina
Majranek Krisztina vagyok. Már gyermekkoromban megszerettem az olvasást, írást, fogalmazást. Ez felnőttként sem változott. Kedvelem a művészetet, kikapcsol. Jól esik elmerülni alkotásokban, vagy az alkotás folyamatában, olyankor számomra megszűnik a külvilág. Két kiadványom jelent meg eddig nyomtatásban: "Állatkerti séta" címen verses színezőfüzetem gyermekeknek, valamint "Egy darabka csend - Gondolatok vers-köntösben" címmel egy kis zsebkötet. Próbálkozom dalszövegírással is. Számos antológiában szerepelnek verseim. Írásaimmal gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat, hangulatomat nyújtom át az olvasónak.
2 Responses
Kedves Krisztina! Nagyon szép a két szerelmes vers, amit feltettél ide a blogodra. Szívesen olvastam. Remélem, jelentkeztél a Bálint napi pályázatra. Gratulálok a kötethez és a gyermekeknek szóló színezőhöz.🙂
Szeretettel:
Katics
Kedves Katics!
Örülök, hogy olvasóim között üdvözölhetlek és nagyon köszönöm a kedves szavakat.
Én még viszonylag új vagyok az Irodalmi Rádiónál, szóval van felfedezni valóm bőven.
Alkotásaidhoz is ellátogatok majd. 🙂
Üdvözlettel:
Kriszti