Rózsa Iván: Félelem

Rózsa Iván: Félelem

Nem félek
Nem félek a jövőnktől! Minek attól félni, ami nincs…

Minek féljek?
Minek féljek a jelentől?! Élvezem az élet minden cseppjét, pillanatát, amíg lehet. Carpe diem!

Nem kell félnem…
Nem kell félnem a múlttól, a múltamtól sem. Mindig ember maradtam! Tiszta a lelkiismeretem.

Féljenek mások!
Nem kell bármitől, bárkitől is félnünk: féljenek most már mások! Mondjuk, a hatalmon lévők!

Félelem
A félelem: fél elem. Legyél teljes ember!

Isten-félés
Nem kell félnem az Istent sem. Nem félek tőle, nem félem Őt. Barátok vagyunk ugyanis. Amikor a világ igazságtalanságai miatt perlekedem Vele, vagy még a puszta létét is kétségbe vonom: Ő jó barátként türelmesen vár, vagy jelez, hogy visszatérjen a megszokott állapotom, az Isten-hitem.

Rettegés lent
Az országban az összkép talán más. Majd’ mindenki retteg attól: vajon mit hoz a jövő?! Főleg a háború, az infláció, a rezsiköltségek emelkedése, a bizonytalanság tartja rettegésben az embereket.

Rettegés fent
A regnáló hatalmasok pedig rettegnek attól, hogy elveszítik az uralmukat, a kiváltságaikat, és akkor mi lesz?! Vagy mégsem félnek ott, fent? Nincs mitől félniük? Nincs kormányzóképes ellenzék? Folytatódhat tehát a nagyüzemi szintű lopás? Nincs kormányváltó hangulat?

Keleten
„Keleten a helyzet változatlan!” (Kontroll Csoport) „A szar nem robban!” – mondta annak idején egyszer Gömbös Gyula, aztán a felavatása után két évvel, a néhai miniszterelnök halálának nyolcadik évfordulóján, mégis felrobbantották a szobrát… Mindent el kell, hogy veszítsenek az emberek, hogy végre lázadjanak? A többségük tudja már talán, hogy korántsem szent életű a most hatalmon lévő társaság, vagy inkább bagázs. De az ellenzéket töketlennek tartja? Nem lenne érdemes kipróbálni: mi lenne, ha azok kerülnének hatalomra, akik még nem kormányoztak, így nem tudtak lopni?! Vagy úgy gondolkodnak az emberek: ezek már megszedték magukat… De ez rossz logika szerintem, hiszen akit egyszer megcsapott a húsosfazék illata, továbbra is meríteni akar a kondérból, vagyis lopni a közösből, még többet. Az emberállati kapzsiságnak nincs határa.

„Fortélyos félelem”
„Fortélyos félelem igazgat minket” (József Attila), immár megint: visszatér a harmincas évek világa? Tömeges lesz az elszegényedés? Újra „kitántorog” a „halódó” Nyugatra „másfél millió emberünk”? Már most félig kiürült ez az ország, még egy kivándorlási hullámot már nem bírna ki…

Nincs hova
„Nincs hova futni! A világ utolér.” (Hobo) Most sehol sem rózsás a helyzet. Másrészt sokan magukkal viszik otthoni, benső problémáikat külföldre is, melyek aztán külhonban sem oldódnak meg.

Van hova
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” (Tamási Áron) Van olyan is, aki megtalálja a számításait külföldön, mert világpolgárként az egész nagyvilág az otthona. Bárhol tudna élni, hiszen tehetséges, beszél nyelveket, tud alkalmazkodni. Csak azok maradnak Magyarországon, akik képtelenek lennének idegen országban gyökeret verni, félnek a váltástól. Vagy azok, akik a NER urambátyám világának ülepnyaló kegyeltjei, fényesen élnek itthon, minek is váltanának, hiszen külföldön, egy valódi piacon életképtelenek lennének, nem jutnának zsíros falatokhoz, mert tehetségtelenek, mert a helyezkedésen kívül máshoz nem értenek. A következő csoport a balek hazafiak rétege, akik ragaszkodnak szülőföldjükhöz, akármilyen állapotok között is szeretik hazájukat, pedig bárhol megállnák a helyüket. Na, rájuk mondaná egy praktikus kívülálló: meg is érdemlik a sorsukat!

Budakalász, 2022. augusztus 22-23.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A sérült ego

Ez a vers tavaly ősszel született bennem. Az elmúlt néhány hét eseményei felhozták bennem újra ezt a tapasztalatot, amiről a versben írok. Szeretném ezért megosztani veletek, hátha apró kis gondolatmagok születnek meg a hatására. Hiszem, hogy a tudatosság az egyik legnagyobb kulcs az életünkhöz. Az ego létezése szükséges, azonban egy kis szelídítésre szüksége van, hogy ne ő irányítsa az életünket tudattalanul.
Csodaszép napot kívánok!

Teljes bejegyzés »

Lecsuktad

Adorján L. Zoé LECSUKTAD   Most csend van, és fény, és nyugalom. Lelked rezdülései elérik a mindenséget.   Számodra már nincs se idő, se tér,

Teljes bejegyzés »

Kánikula

Kánikula Gyötör a kánikula, beköszöntött a globális felmelegedés Az emberi természet ezzel szemben a hitványságával a jégkorszakot kereste Az Isten adta és csinosított értékeit egy

Teljes bejegyzés »

Apa ügynök volt?

Május első vasárnapján szokás szerint összejött a család, amely először zajlott apa nélkül, aki a télen halt meg. Már éppen elkezdtünk szedelőzködni. ­ – Kata

Teljes bejegyzés »

Az apróságok szeretete

Az apróságok szeretete Sosem gondoltam volna, hogy az öregkor lenagyobb öröme az unokák érkezése Szinte kicsorbul az ember szíve reszkető kezekkel, hogy kézbe vehesse A

Teljes bejegyzés »