Edit Szabó : Fájdalommal sír szemem
Elfáradt a nyár heve,
csendes eső csepereg,
köszönetre nyit szemem,
mert annyira szeretem.
Lágyan csepeg fejemre,
száraz rögben kell helye,
szomjas föld úgy issza be,
mohón vedel, itt az kell!
Kell a felhő öröme,
kincsét adja örömre,
mindet kéri az ember,
mint aki telhetetlen.
Mert szükséget szenvedett,
kiszáradt patak medrek,
égett fű és a tar fa,
szegénység a jutalma!
Búzában kicsike szem,
úgy vágyódott, teremjen,
sárga kukorica szár,
nyár közepén sorvadt már !
Napraforgó nem forog,
az ereje elfogyott,
virágja már lepergett,
hajol földre kis feje.
Minden virág elszáradt,
fű sem nő a határban,
kertben gyümölcs lehullott,
mert érése megbukott.
Diófákon zöld levél,
köztük barnul a termés,
szemem könnye kicsordul,
lábam fától nem mozdul.
Reménység volt egy kevés,
mi vette el a reményt ?
felborult a természet,
nem tudom,mi lesz vélem !
Hiszen mindig szerettem,
őriztem,védelmeztem,
kit kérdezzek,ki felel,
mindig ez jár fejemben.
Választ nemigen kapok,
sóhajtanak a napok,
erdő,mező, szép világ,
erő nélkül olyan más !
Várjuk édes holnapját,
ránk talál-e gazdagság,
nem sír könnyeket szemünk,
talán boldogok leszünk !
.
Bőcs,2022.08.21.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
