Látlak. Állsz a gödör fölött.
Válladon súlyos zsák.
Kerek, nehéz, tömött.
Leteszed végre hát?
Állsz a gödör fölött. A holdfényben
Ásó csillan a kezedben, ahogy
A kemény agyagos földet
Egyre mélyebbről lapátolod.
Állsz a gödör szélén. A hátad
Görbe már a súly miatt.
Leveszed a zsákot lassan,
S a gödörbe szórod, mi benne van.
Itt egy gyerekkori emlék:
„Ne barátkozz vele: cigány.”
Itt egy újabb „sohase lesz
Matekzseni ez a kislány”
Aztán sorban: „a kislányok
Nem beszélnek soha csúnyán!”
„Minden kislány engedelmes!
Szerény, kedves, igen, úgy ám! ”
„Hogy képzeled, nemet mondasz?
Engedelmesség a neved!
Ha énnekem ellentmondasz,
Sírból nő majd ki a kezed! ”
„Engedelmes, jó leány légy,
Erre tanítalak már rég,
Hogyha majd asszony leszel,
Nagy kötényed jó nagy legyen”
„Nem az a lényeg, hogy neked
Jó legyen majd a családban,
Csak a férjed kedvét keresd
A konyhában és az ágyban”
„Ha fáj, szorítsd a fogadat,
De ne utasitsd soha vissza,
Ha magadnak békét akarsz,
Ennyit tán simán kibírhatsz”
– Jaj, ugyan már, nehogy ríjál
Csak a hormonok ezek,
Összeszedhetnéd magad már,
Fájt a császár? Hiszti csak ez!
– Hiszti ez a depresszió,
Nincs is ilyen, hülyeség!
Nem kell neked pszichológus,
Elég, ha velem beszélsz!
– Úgyis csak hülyének nézne
Mindenki más! Ne feledd,
A legjobb barátod én vagyok,
S én vagyok az istened!
– Nem kell neked rajtam kívül
Apa, anya, öcs, barát!
Aki volt is, elzavartam
Észrevétlen, nyugi már!
– Itt a gyerek, az a hobbid,
Mellette a háztartás,
De mert úgyis ügyetlen vagy,
Kijavitom a kaját.
– Most mit akarsz? El fogsz válni?
Úgyse csinálod te végig!
Ilyen embert, mint én vagyok,
Nem hagynak el ilyen senkik!
… Sorra jönnek ki a zsákból
A súlyos sértések,
Lelket nyomó, nyomorító
Mázsa-nehéz emlékek.
Ömlik bele egymás után
Mind a lélek-gödörbe:
Ember-árnyak, tett-visszhangok,
Szavak súlyos pörölye.
Eltemetni, elásni mind,
Ne is elmlékezz ezekre,
Ne is tudja soha senki,
Mi lapul itt eltemetve.
Lassan kiürül már a zsák,
Nehéz súlya nem húz, gyötör,
De valaha kérdezted már,
Milyen mély is az a gödör?
Author: Elek Andrea
Elek Andrea az Irodalmi Rádió szerzője. Egerben születtem 1984-ben, majd a középiskola elvégzése után Debrecenbe mentem tanulni. A diploma megszerzése után ismét Egerben kerestem, és hosszú idő után találtam is állást egy kollégium nevelőtanáraként, majd gyermekem születése és a válásom után online szerkesztőként új munkahelyet választottam. Már 11-12 éves koromban verseket írtam, bár ezek nem bírnak különösebb irodalmi értékkel, inkább csak érzelemkifejezésre voltak jók. Ezt akkoriban nem tudtam még, és ezért nagyon rosszul esett, amikor az egyik tanáromtól megkaptam a kritikát, hogy nincs titok a verseimben. Egyetem alatt jöttem rá, hogy mit is értett ez alatt, ekkor felhagytam az írással és inkább olvastam sokat, ami egyébként kellett is magyar nyelv és irodalom szakon. Akkor kezdtem újra az írással foglalkozni, amikor az első munkahelyemre bekerültem, és olyanokkal ismerkedtem meg, akik nem tartották nevetségesnek a fantasy és sci-fi iránti érdeklődésemet. Ez új lendületet adott, bár a versek helyett inkább a próza felé fordultam ekkor elsősorban, és megszületett a Fogadó a Régi Emlékekhez című novellám. Ezek után sorban jött a többi, és 2015-ben magánkiadásban két novelláskötetem is megjelent, a Mítoszok és Legendák könyve, ami inkább fantasy témájú novellákat tartalmaz, és a Fekete akkordok, ami pedig a sci-fi, illetve a mágikus realizmus felé hajlik....
