Emlékezés 56′ hőseire egy pici szelet a gyöngyöspatai esemenyekből Kecskés Anikó visszaemlékezése nyomán.
Kicsordult a pohár…
Kicsordult a pohár, lelkek egymásban, ősz volt már 56-ot írtak.
Budapesten, s ország szerte lyukas zászlóink lobogtak.
Mondtuk, hogy elég. Kértük, hogy ne tovább.
Szabadságra vágyik a nép, térjenek haza az orosz katonák.
Engedjétek élni e kifosztott, meggyötört nemzetet.
Szűnjön meg a terror, jöjjön meg józan eszetek.
Ne vessetek szelet, vegyétek le a láncot.
Vihart arattok majd, ha velünk szembe szálltok.
Himnusszal ajkunkon vonultunk a pesti utcán.
Rádióhoz érkeztünk. Sem könnygáz, sem más akarat nem állít meg már.
Hömpölyög a tömeg: fegyvertelen vörösen izzó parázs.
Kegyetlen sortűz, utolsó olajcsepp fellángol: hatalmas robbanás.
Ember! Ki félelemben élve, kisemmizve: rémülten rettegett.
Szívében elszántság, kezében fegyvere.
Elnyomójával szembe helyezkedett.
Futótűz árad szét, borul forradalmi lángba az ország.
Hol nem harcolnak, ott a még megmaradt, eldugott élelmiszert harcosainknak csomagolják.
Tanakodik Góliát, világnak lélegzete elakadt.
Fehérvár, Debrecen: minden gyúlik. Szemem képzeletben Gyöngyöspatára tapad.
Kis hazám sem tétlen. Forradalmi tanács jött létre.
Falunk elnöknek Kecskés Károlyt urat kérte.
Igaz, szegény ember. Elvhű, emberséges, valóban bátor.
Csendőrparancsnok volt. Deportáláskor parancsot tagadott. Így lett sorsa : internálótábor.
A hatalom Patán is elbukott. Lincselés nem esett. Trikorol lebegett a szélben.
Fohászok Istenhez, nótaszó zengett angyaloknak az égben.
Küzdött kis országunk szemben az óriással.
Vágyta szabadságát minden akarással.
Nagyhatalmi tervek alkuk: mi okozta vesztünk.
Vörös tenger vérrel borít, börtön s halál lett érdemünk.
Mára már független, sebeit gyógyítja a magyar.
Legyen hát világos! Elbukik: ki minket tiporni akar.
2022.10.11.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...