Reggel a parkban

 

Reggel a parkban

 Levegőben áll az őszi avar illata

Lombokat harmatos ébredés áztatja.

Nedves pad a Napsugár kisasszonnyal dacol

Résében széttárt ingével szellő barangol.

Sárgult leveleket hullásra biztatja

Vékony száraikat dühösen rángatja.

Tüzes csipkebogyó a hasát sütteti

Napsugár kisasszony a húsát érleli.

Kövér varjú károgva tovaszáll

Kááár nagy káár, hogy elmúlt a nyáár !

 

Boszorkánytánc

Viharos szélmester dirigál az utca sarkán

Mulat a száraz falevelek boszorkánytáncán

Szédülten forog a tölcséres rozsdaóriás.

Nyöszörgő faág alázattal földig szolgál

Kósza papír esőszagban vitorlázva száll

Cúgos kapualjban egy kandúr egérre vár.

Zörgeti a pörgő fémdobozok páncélját

Meglöki a játszótér nyikorgó hintáját.

Ostornyelű lámpa közelében megáll

Fényudvarán csendes őszi eső szitál.

(Rodé Klára)

Rodé Klára
Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A cipőpucoló

A cipőpucoló Nem volt szabad felpillantanom. A lábak titka, hozzá a cipő, igen ritka, hogy nem egyezett. Először mezitláb jöttek. Költöztek és kérdezték, van-e nekem,

Teljes bejegyzés »

Angyalok földjén, tévúton

Miklós már az első itt töltött napok után megbánta, hogy könnyelműen igent mondott Zsuzsa nagybátyja által, számára tett nagylelkű, és önzetlen ajánlatára. Az állásajánlat elfogadását tett követte, így

Teljes bejegyzés »

Magam lettem

Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Adorján L. Zoé

Egynek látszik

  EGYNEK LÁTSZIK   Tudom, most, itt, ez egy létezés: formába öntött élő lélegzés. Hiszem, hogy a lélekben a lényeg ott marad. A keresőnek, ha

Teljes bejegyzés »

Vicc-est

Mikor velem jöttél szembe, S egyszer csak rámírtál a csetbe, Az egész olyan volt, Mint a filmvásznakon.   A szívem csak úgy táncolt, A mosolytól

Teljes bejegyzés »