Szép nyári koradélután volt és készültem az első gyógytornás órámra. A vállammal volt probléma. A jobb karomat fel is kellett kötni. Az órára a Mechwart-ligeti megállóig kellett mennem, majd onnan kb. 200 m gyalog. Nagyon jók ezek fonódó villamosok, át sem kell szállnom, 32 perc a menetidő, szuper. Szeretek villamosozni. Olyan jó kinézni az ablakon és látni, amint a házak elhúznak mellettünk. Felemelő érzés a technika ezen vívmányainak használata. Már el sem tudjuk képzelni az életet ezek nélkül. Hogy mondjuk úgy 100 évvel ezelőtt ez az út mekkora program lett volna.
Azért biztos, ami biztos, mindig több időt szoktam rászánni az útra. Több, mint 60 éve lakom a Fehérvári úton és nagyon sok mindent megéltem már itt a villamosközlekedés területén. Most is majd egy órával hamarabb elindultam otthonról. Lazán megyek a villamosmegállóhoz, látom épp jön a villamos. Bár csak el tudnám kapni – gondoltam. Majd észrevettem, hogy gyanúsan állnak a megállóban és mintha mennének át az emberek a buszmegállóhoz. Jaj, megint történt valami – futott át az agyamon. És valóban. Beállt a villamos a megállóba és hallom, amint az utasokkal közlik, hogy ez a végállomás. Tehát valóban jól láttam, hogy át kell menni a buszmegállóhoz. Szerencsére éppen jött már a pótlóbusz.
A várakozó tömeggel együtt felszálltam a buszra. Még leülnöm is sikerült, egy négyes ülés belső felében kaptam helyet. Jól be voltam szorítva. Négyünk közt még egy tündéri kis tacskó is izgett-mozgott. Az ülésről láttam a belső kijelzőt is, mely rendre elkezdte mutatni az útvonalat. Igen, konstatáltam, valóban a Móricz Zsigmond körtér felé megyünk. A megállók mellett figyeltem az időt is. Minden megállóban rengetegen szálltak még fel. Nagyon utálok bárhonnan elkésni, ráadásul először megyek gyógytornára, fizetek is érte, szóval nem is lenne célszerű. Hat megállót kellett a busszal menni, méréseim alapján egy megálló átlagosan 2 perc volt, és utána átszállás a 4-es villamosra, amelyen 26 perc a menetidő. Totál izgalomban voltam, hogy időben oda fogok-e érni az órára.
A busz ugyan a körtérig ment, de nekem ugye a 4-es villamossal volt célszerű mennem, hogy ne zötyögjek még egy megállót, tehát a piacnál kellett leszállnom. El is kezdtem a négyes ülés belső feléből a „kiszabadulást”. Kapaszkodni nem tudtam, mivel ki tudja miért, de nem voltak ott ilyen alkalmatosságok. Továbbá mivel a jobb karom fel volt kötve elég esetlen voltam. De mivel nagyon sokan voltunk, esélyem sem lett volna elesni. Közben mondtam, hogy bocsánat, de én majd ennél a megállónál szeretnék leszállni. Elvégre honnan tudjam, hogy kiknek mik a céljaik. Én úgy gondolom, az embernek azért van szája, hogy azzal közölje a gondolatait, lehetséges cselekedeteit előre tudja jelezni. Az előttem álló, úgy negyvenes férfi nagyon gorombán rám szólt, hogy előbb ő is leszáll, és csak utána következek én. Majd folytatta,
- mit akar maga,
- hová siet,
- hülye vénasszony,
- nem tud várni, stb.
Ezen eléggé kiakadtam, hiszen én nem tudhattam, hogy ő is leszáll. Továbbá értelmesen is el lehetett volna mondania, hogy ő is itt akar leszállni. Végül a fél busz leszállt. Többek közt a mellettem ülők is. Azért az elég furcsa volt, hogy végig nézték, ahogy szerencsétlenkedtem, de senki nem mondta volna, hogy ő is leszáll, tehát maradjak csak nyugodtan a helyemen.
Én tiszta stresszben voltam, siettem a 4-eshez, ami a kiírás szerint 1 perc múlva indult. Remegtem az idegességtől. Szerencsére sikerült leülnöm és amint elindult a villamos, telefonáltam, hogy lehet, késni fogok.
A villamos szinte száguldott. Majd ismét ránéztem az órára és láttam, hogy még bőven van idő. Teljesen megnyugodtam, mert ekkor jöttem rá, hogy mivel az amúgy 32 perces útra majdnem egy órát szántam, így nem fogok elkésni. És valóban így is lett. Leszálltam, megtettem a kb. 200 m -nyi gyalogos utat, fel a 3. emeletre és már éppen én következtem.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
