Te tudod, mi történt velünk?
Látod? Példaképek lettünk!
Hogy öregen még mindig izzunk,
Mit mondjunk, hogy mi a titkunk?
A megoldás miben rejlik?
Vajon mi az, mit jól teszünk?
Mitől van, hogy együtt telik,
Negyven éve minden percünk?
Nem néztük, hogy mi a trendi,
Az idő azt mind elnyeli.
Titkos helyen bújt meg lelkünk,
S rózsalugast építettünk.
Nem találhat oda senki:
Az út két vége lezárva,
Bent szabadon lehet menni,
S aki fáradt, a lugas várja.
Ott együtt ülni kéz a kézben,
S rózsaszirmok éden-fényben.
Többet jelent minden szónál,
Lelkünk kertje regenerál!
Titok ez, vagy természetes?
A válasz talán örök talány.
Sorsunk akkor kíméletes,
Ha fűszerünkben jó az arány.
Author: Halász Zoltán
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
