Én hiszem, mindent lát szemed!
Te tudod, hogy miért hagyod.
Én nem tudom, ezt hogy lehet,
Adj egy jelt! Miért? És mire vagyok?
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Csacsogsz Megláttalak, megszerettelek közben csacsogsz, csacsogsz Összeházasodtunk közben csacsogsz, csacsogsz Gyerekeink lettek közben csacsogsz, csacsogsz Megöregedtünk közben csacsogsz, csacsogsz Meghaltál Már nem szólsz Bárcsak csacsognál,
A pécsi buszvégállomás egy igazán gondosan szervezett utasváró hely volt. A takarítók, pénztárosok, sofőrök már láttak sok-sok örömet, gondot, székeken alvókat, bőröndöket ölelőket, vágyakozókat, emlékkeresőket
Minden családnak megvannak a saját tradicionális ételei az év minden jeles eseményére, legyen ez egy bizonyos módon elkészített húsleves, vagy a bundás kenyér édesen, kalácsból.
Edit Szabó : Nyár után „Mintha semmi se változott volna, ” őszi napsugár fénye ragyogtat magas fák tetejéből az útra szórja sugarát,mintha nyár dúlna. Követik
Csilingelő csengők. Csilingelő csengők, úton van már, a messzi sarkvidékről indult hozzátok. Csillagok között az égen, rénszarvasok húzta szánját látjátok. Hófehér a haja és a
A jelen… Ide figyelj, Te pici lány! Elmesélek neked egy történetet. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a Nagyapád és a Nagymamád még fiatal volt, a jeles
