Mikor jönnek már? -türelmetlenkedett édesanyám sok szülővel együtt az iskola bejárata előtt. Az előbb, mintha már láttam volna az osztályt. De nem mégsem ők. Várok. Hulla fáradt vagyok, fázom, már totál sötét is van. Ez a gyerek délutános hete. Mintha ismét megjelentek volna. Jól látom, visszafordulnak? Bemegyek, megnézem mi történik itt? Igen, ők azok. De miért fordulnak vissza? Megkérdezem. Biztosan ő lehet az énektanárnő, az a magas, szemüveges. Az utolsó órájuk ma ének volt és azt nem a Bori néni tartja, hanem egy másik tanítónő.
- Kedves tanárnő, miért nem engedi már el a gyerekeket?
- A gyerekek nagyon rosszak voltak, nem képesek rendben sorba állni és fegyelmezetten lejönni. Ezért most ezt gyakoroljuk.
- Ilyenkor, este fél hatkor? Ez egy napközis osztály. Az én lányom nem, de a gyerekek nagy része már reggel 8 óra óta van az iskolában. Fáradtak, persze, hogy nem tudnak már rendesen sorba állni. A kabát is rájuk melegszik. Gyere Kati! Én elviszem a gyerekemet.
Többet nem történt hasonló eset. Viszonylagos rendben lementünk az énekórák után. A tanítónő nem cirkuszolt többet azért, hogy abszolút fegyelmezettek legyünk.
Az iskola szép új épület volt, néhány éve, talán tíz, épülhetett a lakóteleppel együtt. A mi osztályunk a második emeleten volt. Az emeleteket két lépcsősor választotta el. Már javában benne jártunk az őszben, kabátot kellett hordani és már hamar sötétedett.
Iskolába délelőtt – délután jártuk, hetente váltva. Én napközis osztályba jártam, ami azt jelentette, hogy mindig 8-ra mentünk és amikor nem volt tanítás, akkor egy másik tanárnő vigyázott ránk, felügyelte, hogy rendesen megírjuk a leckét, levitt minket az udvarra játszani. A napközis tanárnő egy idős nő volt, akit egyszerűen csak ronda vén banyának, VB, neveztük. A szülők is. Iszonyatosan terrorizált minket. Ezt akkor nem fogalmaztuk meg, de visszagondolva ténylegesen így tudom jellemezni a cselekedeteit velünk, gyerekekkel szemben. Ha valaki rosszalkodott, különösen a fiúkra pikkelt, akkor meghúzta a füle mellett a haját, megpofozta, illetve vonalzóval körmösöket osztogatott. Amikor szerinte pihenő idő volt, akkor vagy hátra tett kézzel kellett ülni, vagy a fejünket a padra hajtva. Ilyenkor vezényelt, hogy mikor melyik oldalra hajtsuk a fejünket. A szülők rengeteget panaszkodtak rá, de nem igazán lehetett mit tenni. Csak ő volt, akit az iskola alkalmazni tudott erre a feladatra. Az én szüleim végül úgy oldották meg a kérdést, hogy kivettek a napköziből. Abban a házban, ahol laktunk, volt egy nő, aki elég idős volt és nem dolgozott, hanem mindenféle feladatokat látott el a ház lakói számára, mint például takarítás, illetve gyermekfelügyelet. És szerencsére el tudott engem is vállalni.
Nem volt számomra teljesen világos, hogy az éneket miért tanítja másik tanítónő, de megszoktuk. Marika néni egy kedves középkorú nő volt. Magas, karcsú, mindig csinos és szemüveges. Nekem addig az volt a véleményem, hogy a szemüveg elcsúfítja az arcot, aki szemüveges, az nem lehet szép. Ez ekkor megváltozott, mivel Marika néni szemüveggel is szép volt. Sokszor viselt magas sarkú cipőt, ami még jobban kiemelte szép alakját. Mondtuk is mi lányok, hogy na kit cipel a cipellő? Marika nénit cipeli a cipellő.
Szeptemberben ért miket a meglepetés. A harmadik osztálytól kezdve ő lett az osztályfőnökünk. Édesanyám nagyon megijedt, hogy most mi lesz, emlékszik-e az ő őszi kirohanására? Igen, emlékezett. Az első szülői értekezleten szinte visszamondta azokat a gondolatokat, amelyeket anyám neki egy évvel ezelőtt elmondott, hogy ez egy napközis osztály, figyelembe kell venni, hogy a gyerekek már reggel 8-tól itt vannak az iskolában…
Marika néni nagyon jó tanár volt. Szeretett minket, élvezettel foglalkozott velünk. Amikor közénk ült és osztályfeleltétés volt úgy éreztem, hogy ő a jóságos tyúkanyó, mi pedig a csibéi és boldogan jelentkeztünk minden kérdésére, hogy válaszolhassunk. Nagyon becsülöm azért, hogy elgondolkodott azon a bizonyos afféron és abszolút pozitívan jött ki belőle. Szerintem erre kevesen képesek.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
