Erdők, kertek éneke

Erdők, kertek éneke

 

A gödöllői dombságnak keblén,

A csobogó Egres-patak mentén,

Istennő énekelt a zöld mezsgyén.

 

Hangja messze szállt, repült a szélben,

Halkan siklott egy dallam a térben,

Vidám ének szólt dombon és réten.

 

Margitán a színpompás tölgyesek,

Háromházán az ékes fenyvesek

Együtt dúdoltak büszkén lelkesen.

.

Égen suttogtak fehér fellegek,

Megálltak szép Erdőváros felett,

Ahol dolgoztak szorgos gyors kezek.

 

Géza-hegyen a boldog legények,

szép leányokkal vígan zenéltek,

gazdag életről gyakran regéltek.

 

Piciny falu lelkes közössége,

Községnek lett fénylő ékessége,

Magyar honnak élő öröksége

 

Országunknak kerekes kis kútja

Nagybőgő, brácsa pattogó húrja,

Hazánknak tükörben csillog múltja

 

Büszke nők varázslatos parkokban,

Ifjoncok pántlikás kalapokban,

Áldják szülőföldjüket dalokban.

 

Ápolják, jelzik a népi zenét,

Őrzik, védik otthonuk melegét,

Magasztalják a megváltó nevét.

 

Lendület hat át itt erdőt, kertet,

elvarázsol sok szívet és lelket

Isten áldjon drága Erdőkertes.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves István!
    Köszönöm, hogy olvashattam ezt a verset! Mint nagy természetkedvelő, örömmel olvastam sorait. Visszavitt kicsit a gyermekkoromba, mert én hegyek közt voltam gyerek. Varázslatosak a rímek, már-már tökéletesek, csillognak a szókapcsolataid. Az, hogy az elején megemlítettél egy istennőt, csak még szebbé tette. Nagyon tetszik, hogy a kultúrát és hazafiságot is beleviszed, de nem esel túlzásba!
    További nagyszerű írást!
    Peny

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A bolygók örök tánca

  A bolygók örök tánca Engem egy ősi nagyhatalom izzó földgolyóba rejtett. Latolgattam, hogy ez talán a csúf végzet vagy egy szép kezdet. Felfigyeltem egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Régi nyár

Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette

Teljes bejegyzés »

Rendhagyó búcsú

  Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi vers

A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. * Láthatatlan erő költözött

Teljes bejegyzés »

Vasárnapi pillangó

Pillangó. Bolyhos, fürge pillangó Időtlen szárnyal, nézni olyan jó.   Hirtelen hozzámér hideg kezed, Pillangó cikázik bennem s benned.   Ringató érzés. Eddig kivártam Lassan

Teljes bejegyzés »

Benne járok a fejedben

Érzel? Érzem, érzel engem. Ne tudjad, hogy hová mentem, Bujkálok a hold fényében, Benne járok a fejedben.   Távol sosem leszek tőled, Parkban fekve ágy

Teljes bejegyzés »