Feltalálóim már születésemnél eldöntötték, hogy örökmozgásra kényszerítenek. Nem bánom. Komoly fizikai munkám ellenére is lassan múlik az idő fölöttem, kortalanul öregszem. Monoton, surrogó mozgással haladok a pályámon le, majd kapaszkodom felfelé, miközben százezrek állnak taposnak a testemen. Időtálló fém ruhám, mint a páncél úgy véd. Állandó huzatban egyforma tempóban telnek napjaim. A törpéknél alacsonyabb vagyok, de a békáknál is többet látok lentről az én perspektívámból. Szemeim megszokták a neonfényt.
Nincs kívánság vagy válogatás, se vége, se hossza a piszkos cipőtalpaknak. Kíméletlenül tapadnak hasamhoz rágógumival, árcédulákkal, koszfoltokkal, kutyapiszokkal. A spiccvas már nem divat, de így is karcolnak kaviccsal, szegekkel, tűsarokkal.
Alulról szemlélem változatos világomat. Libbenő szoknyák, alatta harisnyák, bugyik és tangák, csupasz hátsók. Szorosan feszülő farmer nadrágokban, domborodó altesti idomok, rövid nadrágokból harangozó, szőrös lábak villannak fel a sietős, folytonos menetelésben. Szorosan a kezekhez tapadva érkezik a hozzám súrolódó, táskák, szatyrok, bőröndök, kerekes kis kocsik és botok tömkelege. Közel huszonnégy órás szolgálatom végén, megszabadítanak a rám kényszerített szemetetektől, és a szűrővizsgálat után, olajozottan indul az utam újra, le és fel, a megszokott terepen. Határtalan kíváncsisággal új talpakra várok!
(én, a mozgólépcső)
( Rodé Klára:”Életre keltek” kisalbum- részlet)
Author: Rodé Klára
Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com
Egy válasz
Kedves Klára!
Így igaz, a tárgyak másképpen látnak, miközben életszerűen részei mindennapjainknak. Velük tárgyilagosabban lehet elmondatni azt, amit szeretnénk láttatni.
Remek kis történet és valóban, szinte párja, életre kelt sorstársa a „Mesélő pad”-nak. :-))
Jövök még hozzád nézelődni.
Üdv, szépeket,
Miklós