Orwell világában élünk

Orwell világában élünk.

Tilos a disznókat moslékkal etetni
Az ember persze ezt is beveheti
Sőt a moslék a száját sem kíméli
Csoda, hogy mindezt mégis túléli.

A disznókat pedig felpántlikázták
A vezénylő pálcát a kezükbe adták
A legmagasabb poncra is felhelyezik
Izmusokkal, sőt politikával is etetik.

A sajtómágnások kakasként kukorékolnak
Megadják ám a tiszteletet a disznóólnak
S az istenadta népet mantrával jóllakatják
A kirekesztett barmok pedig csak bámulják

Mi lett a feladata a szegény csirke népnek
Hajbókolás, tapsikolás a disznó vezérnek
Nem kell már a tojás, számotok elég lesz
Készüljetek inkább a munka temetéshez

Patkányok, egerek gyertek ünnepléshez
A moslék maradék mind a tiétek lesz
A mának éljetek, jövőt ne tervezzetek
A disznók titeket is oltárhoz vezetnek

A mangalica viszi a szót, Ő a legerősebb
A lomha hízott disznók csak legelésznek
Távolból jött mangalicák fognak uralkodni
Megfenyítik, ha valaki akar okoskodni

Megszólal egy varjú halkan a közelben
Figyeljetek ide és maradjatok csendben
Felejtsétek el a múltat: kár! Kár! Be Kár!
Csak azt ne:hogy szép volt egykor a nyár

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »