Marika néni az iskola kertjében dolgozott. Szerette a zizegő leveleket, a friss levegőt, a nyugalmat. A szomszédos telken egy öreg, szürke árvaház húzta meg magát a bokrok mögött. Munka után ide járt át másodállásban takarítani.
Amikor seprűjével a füvet csiklandozta, a kis gyerekek vidáman körbezsongták, kérdezgették a világ dolgairól. Az egyik hat év körüli kislány mindig megvárta, míg a többiek szétszélednek és akkor félénken közelebb húzódott Marika nénihez, aki meg-megállt a kertben és beszélgetett a kicsivel.
Így teltek a hónapok, így múltak az évek. A kislány nagyobb lett, Marika néni öregebb. A szomszédolás kevesebb sepregetésbe, hosszasabb beszélgetésekbe fordult.
Egyszer, úgy a lombhullató, színes ősz vége felé a kislány megkérdezte az öreg takarító nénit:
– Marika néni! Lennél te az édesanyám?
Teltek-múltak a hetek és téliesre változott az idő. Az egyik munkanap után a takarító néni összeszedte a bátorságát és bekéredzkedett az igazgatónőhöz. Barátságosan fogadták és csaknem egy órát tárgyaltak a gyerekekről, a magányról, a szeretetről. Arról is beszélgettek, hogy az árva kislánynak senkije nincs, akihez hozzábújhat a közeledő Ünnep idején.
Hófehér szárnyakon megérkezett a békességes december és eljött vele az advent, és az emlékezetes nap, amikor Marika néni munkája végeztével ünneplőbe öltözött és az árvaház bejárata felé sietett.
A szomszéd ház elé érve már lelassította lépteit. Fel-alá sétált.
Várt.
Néha izgatottan beletúrt a hajába. Egyre gyakrabban pillantott az épület ajtajára.
Egyszer csak nyikordult a kertkapu, megjelent a kislány és odafutott hozzá. Marika néni szeretettel megölelte, kézen fogta és elindult vele a közeli buszmegálló felé.
Ahogyan távolodtak, a köd bezárult mögöttük és a megállót, az utakat védelmezőn betakarta a puha, sűrű hóesés.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
2 Responses
Kedves Gábor! A történeted rövid, de a közepénél mégis meg kellett állnom, és magamban felkiáltanom; „azt a k…a”.
„– Marika néni! Lennél Te az édesanyám?” – itt hökkentem meg, itt éreztem, hogy rövidsége ellenére, milyen erős és ütős írás ez.
Az a hat éves kislány egyetlen kérdésbe belegyűrte minden bátorságát. Így kellene élni!
Gratulálok az írásodhoz!
Timi
Kedves Timi!
E kislány és a takarító néni esete is valós. Itt megírtam egy teljesebb változatot, de abbahagytam, hogy ez rövid
villanás legyen. Öröm a látogatásod.
Hóesésnek drukkoltam mára, ami még esőként érkezik. Azért szép estét, szia.
Miki