Marika néni a kert végében dolgozott. Szerette a zizegő leveleket, a friss levegőt, a nyugalmat. A szomszédos telken egy öreg, szürke árvaház húzta meg magát a bokrok mögött. Munka után ide járt át a néni még másodállásban takarítani.
Amikor seprűjével a füvet csiklandozta, a kis gyerekek vidáman körbezsongták, kérdezgették a világ dolgairól. Az egyik hat év körüli kislány mindig megvárta, míg a többiek szétszélednek és akkor félénken közelebb húzódott Marika nénihez, aki meg-megállt a kertben és beszélgetett a kicsivel.
Így teltek a hónapok, így múltak az évek. A kislány nagyobb lett, Marika néni öregebb. A szomszédolás kevesebb sepregetésbe, hosszasabb beszélgetésekbe fordult.
Egyszer, úgy december táján a kislány megkérdezte az öreg takarító nénit:
– Marika néni! Lennél Te az édesanyám?
Telt-múlt az idő és egyszer a takarító néni bekéredzkedett az igazgatónőhöz. Rögtön fogadták és csaknem egy órát tárgyaltak valamiről. És eljött az az emlékezetes nap is, amikor Marika néni munkája végeztével az árvaház elé érve lelassította lépteit, majd fel-alá sétált.
Várt.
Néha izgatottan beletúrt a hajába és egyre gyakrabban pillantott az épület felé.
Egyszer csak nyikordult a kertkapu, megjelent a kislány és odafutott hozzá.
Marika néni megölelte, kézen fogta és elindult vele a buszmegálló felé.
Ahogyan távolodtak, a köd bezárult mögöttük és a megállót, az utakat védelmezőn mind betakarta a puha, sűrű hóesés.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok, 58-as születésű. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!
2 válasz
Kedves Gábor! A történeted rövid, de a közepénél mégis meg kellett állnom, és magamban felkiáltanom; „azt a k…a”.
„– Marika néni! Lennél Te az édesanyám?” – itt hökkentem meg, itt éreztem, hogy rövidsége ellenére, milyen erős és ütős írás ez.
Az a hat éves kislány egyetlen kérdésbe belegyűrte minden bátorságát. Így kellene élni!
Gratulálok az írásodhoz!
Timi
Kedves Timi!
E kislány és a takarító néni esete is valós. Itt megírtam egy teljesebb változatot, de abbahagytam, hogy ez rövid
villanás legyen. Öröm a látogatásod.
Hóesésnek drukkoltam mára, ami még esőként érkezik. Azért szép estét, szia.
Miki