Ünnepi várakozás. Ébredés

Hűs láb dobban, tél szendereg halkan
odakint az öreg fák között.
Zuzmó bajszú ágas törzse roppan
a nagy hársnak, fent a domb mögött.
Távozik a tarka-tollú vándor.
Rozsdaszín ül minden levelén,
ott kavarog, szomorúan táncol,
ahol egykor szálltunk, te meg én.
Búval-jóval, roppant fénylő hóval
megbirkózik és repül a szán,
karcsú lábbal, rajta korcsolyával
ráncot húz már fehér homlokán.
Dió csörren, fagyott levél zörren,
fut az őz, hogy az ősz tovaszalad,
szánkó csusszan, hegyhát vígan roppan,
töri bennem a régi jég-falat.
Fentről látni, frissen sziporkázni
nagy kabátját, habfehér fejét,
kristály csendül, ezer jégcsap rezdül,
nyújtóztatja jégvirág kezét.

Tél ébred. Álma pára takaró.
Szél barátja vígan fütyörész,
ahogy kabátját jól megcibálja
földre hull és könnye hóesés.
Karcos ujja ábrát rajzol újra.
Ablakokra díszeket hívogat,
ékesíti és tisztára festi
a faluszéli öreg házakat.

Piros kémény gallérja kilátszik
festő-kedvű párnás hó alól.
Kint füstölög, fagyos már a szívem.
Bent parázslik, mélyen, valahol.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »