Hűs láb dobban, tél szendereg halkan
odakint az öreg fák között.
Zuzmó bajszú ágas törzse roppan
a nagy hársnak, fent a domb mögött.
Távozik a tarka-tollú vándor.
Rozsdaszín ül minden levelén,
ott kavarog, szomorúan táncol,
ahol egykor szálltunk, te meg én.
Búval-jóval, roppant fénylő hóval
megbirkózik és repül a szán,
karcsú lábbal, rajta korcsolyával
ráncot húz már fehér homlokán.
Dió csörren, fagyott levél zörren,
fut az őz, hogy az ősz tovaszalad,
szánkó csusszan, hegyhát vígan roppan,
töri bennem a régi jég-falat.
Fentről látni, frissen sziporkázni
nagy kabátját, habfehér fejét,
kristály csendül, ezer jégcsap rezdül,
nyújtóztatja jégvirág kezét.
Tél ébred. Álma pára takaró.
Szél barátja vígan fütyörész,
ahogy kabátját jól megcibálja
földre hull és könnye hóesés.
Karcos ujja ábrát rajzol újra.
Ablakokra díszeket hívogat,
ékesíti és tisztára festi
a faluszéli öreg házakat.
Piros kémény gallérja kilátszik
festő-kedvű párnás hó alól.
Kint füstölög, fagyos már a szívem.
Bent parázslik, mélyen, valahol.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
2 Responses
Ott voltam, elképzeltem a meleg szobából…tetszett, kedves Gábor. Üdv. Klára
Kedves Klára!
Örülök, hogy itt jártál.
Legyen szép napod!
Üdv,
Miklós