Rózsa Iván: A juhász, a birkák és a szamarak
Volt egyszer egy furfangos juhász. Ennek a juhásznak volt két szamara és száz juha. Meg egy puli kutyája. Történt egyszer, hogy a puli húst kapott a szomszéd juhásztól, és valahogy eztán a szomszéd akarata szerint terelgette a nyájat. És persze a szamarakat. Csóválta is a fejét a juhász: „A pulival nincs gond, majd több húst adok neki, mint a szomszéd. A juhokkal sincs baj, ha úgy adódik, megint felém tereltetem őket. A birkák mindig arra mennek, amerre épp terelik őket. A szamarak az igazi probléma: ők csökönyösek, azt hiszik, a szomszéd a jó irány, ragaszkodnak a rögeszméikhez.”
A juhász nyájától nem messze élt egy farkas falka. Tudta ezt a juhász is: „Na, ha jól megetetem a pulit, megvédi a juhaimat. A szamárhúst meg úgysem szeretik a farkasok…” – gondolta. És jól, mint később kiderült.
Aztán úgy is esett, minden gondja megoldódott. A bolond szamarak hangos ujjongással, nyihogással jelezték, hogy közelednek a farkasok. Örültek nekik. Ez pont arra volt jó, hogy a puli rögtön tudta; gáz van, és még időben biztonságos helyre terelte a birkanyájat. A két bolond szamár meg nem kellett senkinek. Hiába, az árulókat, a langyosokat kiköpi magából az Úr. A hülyéket meg főképpen! A két bolond szamár azóta, hogy nem viselte senki a gondjukat, valószínűleg éhen is döglött… A farkas falka pedig jól belakmározott a szomszéd juhász juhaiból…
Budakalász, 2022. november 24.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...