Beck Brigitta: Ébenfák a folyó mellett
Valahol nagyon messze innen,
A sivatagot egy sebes folyó szeli át,
Két partján egymással szemben
Egykoron két ébenfa állt.
A helyükön ma semmi sincsen,
Csak a folyó zúgja gyors dallamát,
Két partján egymással szemben
Egykoron két ébenfa állt.
Ágaikkal mindig-mindig
Vágyakozva egymás felé nyúltak,
Jajgattak a nap fényében:
„Nem érlek el, a folyó túl nagy!”
Ágaikkal a tiszta égig
Hiába, hiába nyúltak,
Nem találták egymást az égben:
„Mondd szerelmem, mondd csak, hol vagy?”
„Itt, a folyó túlsó partján,
És mégis mindig túl messze tőled,
Mit tegyek, hogy elérjelek,
Nyúljak addig, hogy kidőljek?”
A folyó két zöldellő partján
Az ébenfák az égig nőttek,
Azért, hogy egymást végre elérjék,
A sudár fák a vízbe dőltek.
Sodorta őket az erős folyó,
Úgy úsztak összekapaszkodva,
A végtelenbe vitte őket,
Ahol a fáknak összeér a lombja,
Ahol minden szerelemnek a vége jó,
És aki szeret nincsen semmi gondja,
Ahol az ég ennél is kékebb ezerszer:
A végtelenbe vitte őket a folyó.
Így történt ez messze innen,
Ahol a sivatagot egy folyó szeli át,
Két partján egymással szemben
Egykoron két ébenfa állt.
A helyükön ma semmi sincsen,
Csak a folyó zúgja gyors dallamát,
Két partján egymással szemben
Két szerelmes ébenfa állt.
(2022. 11. 27.)
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
