Fejérvári Sámuel: Megváltó a borongós sötétben
Az élet akkor még olyan sötét volt, mint az éjszaka, s a munka is sokkal több izzadtságcseppet jelentett, mint manapság. Egy juhászbojtár hazafelé ballagott csengős juhaival.
– Ne is gazdámhoz menjek? – dünnyögte csak úgy magának. – Bárányaimnak jócskán híja van.
Nagyot sóhajtott. Aztán meglátott egy kifejezetten nagy és fényes csillagot. Ez egy fikarcnyi bátorságot öntött belé.
Útközben hallotta, hogy két férfi beszélget.
– Hallod-e – mondta az egyik -, a kocsmánál voltam éppen, mikor látom, hogy arra fut Véreb, a hírhedt rabló. Nosza, elrohantam, amilyen gyorsan csak tudtam! Na, és akkor valaki megállít. Azt kérdte, tudom-e, hogy mit jelent ez a fényes csillag az égen. Mondom én, nem tudom. Azt mondja ő, megváltó érkezik közibünk, s jó lesz az élet. Megváltó? Én csak álltam, és bámultam.
A juhászbojtár igazán sietett volna gazdájához, de maradék juhait mégse hagyhatta sokfele bandukolni. El akarta újságolni a hallottakat. Végül csak odaért. Szinte betörte az ajtót, olyan hevesen nyitotta.
– Gazdám, uram! Hadd mondjam el, mit hallottam hazafele jövet – ha megengedi!
– Jó, csak ne legyen benne túl sok fölösleges fecsegés! – felelte a gazdája.
– Azt mondta egy ember a pajtásának, hogy megváltó érkezik közibünk, jó lesz az élet, s eltávoznak közülünk a rossz szándékúak, galádak!
– No – mordult fel a gazda -, én megeszem a rojtos-bojtos békán bujdosó bölénybőr bundámat, ha ez a fekete világ valaha is jobb lesz!
– De kérem, higgye, uram…
– Nem! – a gazda arca már vörös volt. – Na, hadd látom azokat a bárányokat!
a juhászbojtár kelletlenül elővezette juhait.
– Hm – mondta a gazda, miután rápillantott a gyapjas jószágokra. – Ez a fele se a nyájnak! De hát nem baj, most kimégy, és addig keresed a bárányokat, míg az összes meg nem kerül! – azzal döngő léptekkel távozott.
A juhászbojtár – mit tehetett – kiment az utcára. Már teljesen besötétedett. Hamarosan ráakadt egy gyapjasra, aki a cserjés mellett bóklászott, de a következő órákban egyre se. Tizenkét óráig keresgélt, pihenés nélkül. Akkor valami csodálatos éneket hallott, az ég felől. A bojtár regékből tudta, hogy a jóakaró Isten segítői, hűséges követei az angyalok. Az ő hangjukat képzelte ilyennek. Aztán egy szép, szárnyas árnyalak jelent meg a hold fényében, és elindult nyugat felé. A juhászbojtár megigézve követte.
Hamarosan nagy gyülekezetet látott. Voltak ott gazdaemberek, bányászok, pásztorok, bojtárok, állatok – egy szó mint száz, ott volt az egész város. A bojtár meglátta gazdája elkóborolt bárányait. A gyülekezet megett egy rozoga istálló állt. Az ajtaja hirtelen nagyra tárult. A tömeg betódult rajta. Sokan a falhoz nyomva nézgelődtek, de ez nem zavarta őket. A bojtár az istálló közepén egy asszonyt látott. Az asszony egy csecsemőt ringatott. Ekkor az égből egy csengő hang hallatszott (egy angyalé lehetett):
– Megszületett Jézus, a mi megváltónk. Mostantól tiszteljük őt békés hangulatunkkal, és ne féljünk, mert ő itt van köztünk.
E boldog alkalom óta minden évben hálásak vagyunk, ha létünk minden fontosat megad nekünk, és próbáljuk megörvendeztetni szeretteinket.
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A történetek és egyéb prózák írására fontos motiváció az iskolában a kreatív írás óra. 2022 tavasza óta verseket is zenésítek meg, főként gitáron játszom őket, de zongora és egyéb hangszerek is előfordulnak bennük. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás.
