A kutya és az egér
Nos, kedves olvasó, bizonyára meglepődsz, hogy „A kutya és az egér” címmel találod ezt a művet. Gondolom, inkább „A kutya és a macska” vagy „A macska és az egér” címet vártál volna. Ugyan mit kezdhet egymással irodalmi szempontból a kutya és az egér? Benedek Elek is megfordul a sírjában! De hát megmagyarázom: épp ez a különleges! Nem félreértés! Nem nyomdahiba! Nem keverem össze az állatokat! Nem kaptam meg az állatösszetévesztési influenzát! Hiszen a kutya és az egér története az egész mesetörténelmen át kiderítetlen maradt! Na de nem fecsegek tovább feleslegesen, lássuk a medvét, vagyis a kutyát – és persze az egeret.
Bodri kutya a farönkök körül szimatolt, és végül egy egeret talált. Nagy hirtelenjében
egyik mesehős sem tudott mit kezdeni, mivel így még nem találkoztak sosem.
A kutya így gondolkodott:
– A macska-féle reakciót ismerem, mint a rossz csontot, de ezzel a kis vakarccsal mit kezdjek?
Az egér arra jutott, hogy valahogy túl kéne járnia Bodri eszén, de aztán jobb ötlete támadt. Hisz itt lakik a szomszéd utcában La Fontaine! Tőle talán segítséget kérhet.
– Várj meg itt, jó?- szólt oda a kutyának, azzal elrohant. Ezalatt Bodri arra jutott, hogy az egér visszatértével itt is be fog válni a megkergetés.
Az egér bekopogott La Fontaine ajtaján.
– Szabad!- szólt egy hang.
Hősünk belépett. La Fontaine az íróasztalánál ült, és írt valamit. Az egér megszólalt.
– La Fontaine úr! Szeretnék segítséget kérni.
– Jól van, mélyen tisztelt mesehős, de rövidre fogja, mert be szeretném fejezni A róka és a hollót.
– Találkoztam egy kutyával. Mit tegyek?
– Fabuláról van szó? – kérdezte La Fontaine.
– Tulajdonképpen igen. – hangzott a felelet.
– A fabulákat én mindig rímelve szoktam írni. – jegyezte meg az író. – De én is benne vagyok?
– Igen.
– Jaj!
Ilyen kapcsolattal sosem találkozom,
A megoldásán még kicsit gondolkozom.
De ha válaszolok, nagyon valószínű,
Korszakalkotó lesz a készülő színmű!
Ekkor az utcáról nyávogás hallatszott. Az egér kisurrant az ajtón, és a fabula a hagyományos módon ért véget: a kutya üldözte a macskát, a macska az egeret.
– Most már nyugodtan befejezhetem A róka és a hollót. – mosolygott La Fontaine.
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A történetek és egyéb prózák írására fontos motiváció az iskolában a kreatív írás óra. 2022 tavasza óta verseket is zenésítek meg, főként gitáron játszom őket, de zongora és egyéb hangszerek is előfordulnak bennük. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás.
