Falusi szonettek
I.
Tüzet csiholva erősen, tisztán,
Falu bolondját gúnyolni nagy orvul.
Messzetájon griff társaira mordul,
(Ki anyónk meséiben is hisz tán).
Pille száll, a fű fölött nagy a lég,
A gazda ásót és kapát vesz elő,
Tehenekkel borított a legelő,
Gőzzel jelzi magát a kész ebéd.
Rendületlen megy a napi szokás,
Tájak, munka, szántás, főzés, mosás,
Hogy mi a dolgod, sose halovány.
Sok helyen már megújult a világ,
Mi unalmas, mi nehéz és mi tág,
De néhol még él az ős hagyomány.
II.
Esténként a hold Bakonytól indul,
S mire a Zala felé ér, a helyén
A nap terem, amely csupa szép remény,
S látni, nem csak hallani, mi kinn dúl.
A nap aztán sokáig bandukol,
Fényt szór, kőbe van vésve, meg van írva,
De később este vérezve és sírva
Hegy alá bukik, nem éred utol.
A hold megint elindul, sok fény gyúl,
Csillagok, ott messze az egen túl,
Üres az utca, sötétes az ég.
A munka után hunyd le a szemed,
Álom boldogsága legyen veled.
Kint kipihenve csöndes a vidék.
III.
Ha a család összegyűlik, nagy a
Mulatozás, bort vedel a sok férfi,
Lehet a létet jó oldalról nézni,
S nem kell úgy élni, mint egy katona.
Beszéd hallszik, ének száll könnyeden,
Rég látott emberek szava megered,
Aki távol lakik, az mégsem feled,
Nyugodtan könnyíthetsz a könnyeden.
A gyerek nem alszik, itt van köztünk,
Esszük a vacsorát, amit főztünk,
Minden szív felvidul, munkát feled.
Egész éjfélig tart a mulatság,
Nem baj, ha nincs teli a pénzeszsák,
Búcsúzóul kalapod emeled.
Pilisszentiván, 2022.05.08.
A Falusi szonettek a készülő Város és falu ciklus II. verse.
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket, újabban (2025 nyara óta) a színdarabok is érdekelnek. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás, a színházba járás is jelentős tevékenységem.
