Falusi szonettek

Falusi szonettek

 

I.

Tüzet csiholva erősen, tisztán,

Falu bolondját gúnyolni nagy orvul.

Messzetájon griff társaira mordul,

(Ki anyónk meséiben is hisz tán).

 

Pille száll, a fű fölött nagy a lég,

A gazda ásót és kapát vesz elő,

Tehenekkel borított a legelő,

Gőzzel jelzi magát a kész ebéd.

 

Rendületlen megy a napi szokás,

Tájak, munka, szántás, főzés, mosás,

Hogy mi a dolgod, sose halovány.

 

Sok helyen már megújult a világ,

Mi unalmas, mi nehéz és mi tág,

De néhol még él az ős hagyomány.

 

II.

Esténként a hold Bakonytól indul,

S mire a Zala felé ér, a helyén

A nap terem, amely csupa szép remény,

S látni, nem csak hallani, mi kinn dúl.

 

A nap aztán sokáig bandukol,

Fényt szór, kőbe van vésve, meg van írva,

De később este vérezve és sírva

Hegy alá bukik, nem éred utol.

 

A hold megint elindul, sok fény gyúl,

Csillagok, ott messze az egen túl,

Üres az utca, sötétes az ég.

 

A munka után hunyd le a szemed,

Álom boldogsága legyen veled.

Kint kipihenve csöndes a vidék.

III.

Ha a család összegyűlik, nagy a

Mulatozás, bort vedel a sok férfi,

Lehet a létet jó oldalról nézni,

S nem kell úgy élni, mint egy katona.

 

Beszéd hallszik, ének száll könnyeden,

Rég látott emberek szava megered,

Aki távol lakik, az mégsem feled,

Nyugodtan könnyíthetsz a könnyeden.

 

A gyerek nem alszik, itt van köztünk,

Esszük a vacsorát, amit főztünk,

Minden szív felvidul, munkát feled.

 

Egész éjfélig tart a mulatság,

Nem baj, ha nincs teli a pénzeszsák,

Búcsúzóul kalapod emeled.

 

Pilisszentiván, 2022.05.08.

 

A Falusi szonettek a készülő Város és falu ciklus II. verse.