Még csendben lépdel (közülünk való),
ki a ráomló fénytől sápatag.
Vajúdik ajka, de perdül a szó.
Biccentünk neki, mert mégis marad.
Még puha nyelvről fakad az áldás
és vígan égnek ünnepi fények,
de leomlik bennünk minden gátlás,
míg köröznek szétszórt semmiségek.
Igékkel perzseli a tettvágyat,
mint jó vezér, a seregnek bókol;
majd birtokára terel jobbágynak,
ki most sír, nevet, hódít és hódol.
Nézem, mint vési lassan az embert
tömeggé a szónok – a jó szobrász.
Végül a taps megszüli a mestert.
Az értelem most már súlyos poggyász.
Rontást hoz a sok üres tekintet,
míg elvetett titkait keressük.
Gyöngy veri homlokát; forr az ihlet
és mi magunkat hozzá neveljük.
Elég! Kifordulok a teremből,
mely lassan kifordít és megkíván.
Utánam goromba utálat dől.
Mindegy! Leszek a „hűtlen tanítvány”.
Feszít a szó: Mit keresek én itt?
A szobámból egy pesti albérlet
kitelne. Ezen csak ront, nem szépít,
hogy „pont nekem szól” ez a merénylet.
Megyek, mintha jól esne a séta.
Hiába! Gyáva vagyok, nem vagány;
ki látja a bűnt, de tenni vézna
és halk szavát altatja a magány.
(Fél-boldog nép, mely vakhitét védi,
ma-holnap rongyokban fog megtérni.)
Author: Nagy Imre
Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...
2 Responses
Kedves Imre! Először is gratulálok az eredményeidhez, melyet nem csodálok, mert szerintem.csodálatisan írsz! Elolvastam a többi versedet is nagyon tetszettek. Köszönöm szépen az élményt.🙂
Szeretettel:
Katica
Kedves Katalin,
Örömmel tölt el, hogy tetszenek a verseim. 🙂
Jó olvasást kívánok!
Üdv:
Imre