kari

Csak van Isten, mert ha nem lenne, akkor kinek a fia Jézus?
Mindent az utolsó percre hagyok. Mindig. Délután bementem a Tescoba, mert a legfontosabbat elfelejtettem. Nem. Fám már van és szaloncukor is. Új díszek megvéve.
Kinek, mennyiért kell ajándékot venni? Nem vettem semmit, senkinek. De, ha vennék? Kidolgoztam egy általános elméletet a szeretetet pótló ajándék árának meghatározására. Már csak az a kérdés maradt nyitott, hogy euróban, dollárban vagy a mindenkori aranyáron kell-e számítani a megvásárlandó szeretetet. Szerintem: az ajándékozott éveinek száma (A) szorozva az ajándékozó éveinek számával (Á), szorozva a mellőzöttségben eltöltött napok számával (M) osztva a figyelemmel eltelt napok számával (F). A*Á*M/F
Eszembe jutott este, hogy ez a szeretet ünnepe lesz! És épp ebből nincs itthon egy csepp se. Felírtam a bevásárló listára, nehogy elfelejtsem. Még két kiló liszt, tej, cukor – ha van árstoppos és még kifli meg szeretet. Már csak ennyi kell. Bementem a Tescoba, de sehol sem találtam szeretetet. Az eladókat meg se mertem kérdezni, mert mindegyikük szemében tisztán olvasható volt: „ Ha megszólítasz, lefejellek! Köcsög!” Megnéztem a húspultnál, az irodaszereknél – miért? valakinek az irodában van a szeretete, legalábbis ott kezd el szeretni. Aztán már olcsó hotelekben is vagy kölcsönlakásban, mindegy neki. A kertészeti osztálynál csak leértékelt locsolók voltak és két szakadt zsáknyi virágföld, de nem dobják ki, a leltárban még szerepel. A könyvek között volt éppen érzelmektől csöpögős, igaz szeretetről szóló, de nem éreztem valódinak egyiket sem, puhafedelesek, olcsók, tele tördelési hibákkal. Pont olyanok voltak, mint a bevonó masszából készült Mikulások, csak annak veszel belőle, aki nem is számít, de meg ne sértődjön. Kapott valami hasonlót, mint az igazi, mert ünnep! De meg is dögölhet holnap után (akkor már nem kötelező szeretni). Én arra számítottam, hogy az áruház közepén, raklapokon lesz kirakva, kartonszám a szeretet, mint a szaloncukor meg a csillagszóró. Az édességeknél voltak hatalmas, viharvert kartonok, némelyiket meg is taposták, de ezekben zselés szaloncukor volt mindegyikben. Talán ez már nem is a szeretet ünnepe, hanem az olcsó zselés szaloncukor napja. Gondoltam, hogy ünnep előtt két nappal, már leárazva adják, szerdán már senkinek sem kell. Jön a szilveszter, a haverokkal. Végre! Nem olyan nyomasztó, mint a karácsony a családdal. El ne felejtsem feltölteni a profilomba a fát, a kaját, a sütit. Ezzel is elmegy az egész délután! A szeretet. Csak felesleges macera. Hogy fényképezzem le?! Hogy tegyem fel az oldalamra? Olyan szánalmas, amikor a sok sügérnek a képaláírásban kell elmagyaráznom, hogy EZ a Szeretet!
Bosszankodva keresgéltem, ha már olcsót nem kapok, akkor jó lesz valami drágább, minőségi – de abból akkor kevesebb is elég.
Szeretet. Milyen, zselés? Ha van kuponod, kétszerannyit kaphatsz ugyanazért az árért. Csábító. Van még néhány szupermarket a közelben, megnézzem ott is? Nem, eddig is megvoltam nélküle. Az szent, egy este miatt nem fogom lejárni a lábamat!
Nem akartam a neten rendelni, az olyan személytelen, meg ott a szállítási költség, még ha automatába is. Talán ide se ér már a napjára – a szaloncukor szeretők napjára. Szilveszterkor meg már nem kell. Új év, új cukor, új érzések.

Author: Mandel Imre

Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van.