Hajléktalan karácsony

Hajléktalan karácsony

 

Lyukas cipőben, szűk foltozott nadrágban,

pihen a hideg István-téri kispadon,

szakadó hóesésben, ócska kabátban,

izgul és remeg, mint bűnös a kínpadon.

 

Fején elnyűtt szakadozott már a sapka,

nyakában egy viseltes szürke kockás sál,

szája fölött a csikktől égett meg bajsza,

ő égi varázslatnak csodájára vár.

 

Boldog, mert ma van karácsony első napja,

mellette a fákon lampionok égnek,

díszes fenyőknek susogó lett most hangja,

felette fényes csillag repül az égen.

 

Kezein a felemás kesztyűk eláztak,

ölében egy zacskóban két száraz zsömle,

vacog fáradt teste, térdei átfáztak,

felpattan gyorsan elindul körbe-körbe.

 

Keringő mozdulatokkal a friss hóba,

mesteri köröket rajzol mindkét lába,

nyolcat kongat most egy ékes toronyóra,

csoszogó öregúrnak, kedves a tánca.

 

A színes pad előtt csúszkáló gyerekek,

vidáman énekelnek az idős úrnak,

kezébe nyomnak friss ropogós perecet,

őszes fejében most nincs helye a búnak.

 

Halvány égi fényben úszik a tér sarka,

kiskuckó tükrében csillog a szeretet,

homályos Földi életnek édesanyja,

gyógyít elcsüggedt és bánatos lelkeket.

 

Feltámad a hideg, csípős északi szél,

kavarja a havat a kispadok fölött,

a park vidám világa nyugovóra tér,

Reggel elűzi a fény a sűrű ködöt.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves István! Nagyonnszép verset írtál. Képzeld, nekem is van egy ilyen alkotásom, Ítélkezés a címe. Azt raktam fel először a blogomra. De a többi versed is elnyerte a tetszésemet. Köszönöm szépen az élményt. 🙂

    Szeretettel:

    Katica

Hozzászólás a(z) Mahler-Fürj Katalin bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »