Téli est az örök Erdő Kertjében

Téli est az örök Erdő Kertjében

 

Lépteim nyomában fagyos a rideg tér,

csizmáim alatt ropog a megdermedt dér.

 

Az utcalámpák alatt havat hord a szél,

nagy hópelyheket hullat a zord hideg tél.

 

Az erdő kertjét betakarja a friss hó,

otthonokat melenget égi takaró.

 

Szürkületben pihen a Kincstári birtok,

jelenben a jövő óv sok ősi titkot.

 

Kavargó fehér fényözön az utcákban,

hasonló színvarázs nem él e világban.

 

Háromházán,az ékes Kilencholdason,

zúzmarák fénye csillan minden udvaron.

 

Revetegen és a csodás Géza hegyen,

színes ablakokban jégvirág van jelen.

 

Géza hegy peremén ódon kastély figyel,

megfáradt lelkekben egy iskola pihen.

 

Az elbűvölő parkokban fütyül a szél,

játszótereken csillog, hintázik a fény.

 

A Jézus szíve templom kedves szándéka

tornyokat hívni esti harangjátékra.

 

A központban, a csodálatos centrumban

kis faluház él varázslatos kuckókban.

 

Központot ölel havas Roheim negyed,

hol a fények örök napórája ketyeg.

 

Befagyott bányató ragyog a holdfényben,

aranygömbnek tükrét elbűvölten nézem.

 

Nyíres, Topolyos és az ékes Szentsarok,

Istent tisztelik ott a meleg otthonok.

 

A vasútállomáson a sínek között,

jégen siklik a szél öreg talpfák fölött.

 

Hófehér erdőben kertek szíve dobog,

megdermedt kertekben, lelkek lángja lobog.

 

Te varázslat égi kincse vagy, szép, kedves,

jó éjszakát csodálatos Erdőkertes.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Téli-tavaszi fehér virág

Téli-tavaszi fehér virág   Ablakom alatt a tavasz lopódzik, Bár meleg kabátba burkolózik, Mert még látszik a tél lehelete, Sapka, sál, kesztyű kellene…   Ablakomon

Teljes bejegyzés »
Prózák
Dományi Zsuzsanna

Májusi fényben

Kocsija begördült a kavicsos feljáróra. Egy órával korábban érkezett, mint általában. A kora májusi, szikrázó napsütés, a gyenge szellő simogatóan vett körül minden létezőt. A

Teljes bejegyzés »

Vers a múzsámhoz

   Vers a múzsámhoz   Egy este kezemben kék ecset fest, mely kedves és szép nekem.   A lelkem rejtekén suttogó csend, százezer nagy titkot

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm „Csönd legyen ! énekeljetek a csöndben”, halljátok hozzá hegedű muzsikám, mit teljes szívemből adok nektek át, öröm szárnyal a

Teljes bejegyzés »

Lázam vagy

Ha kórlapom lenne, szerepelne rajta, mit okozol, Láz gyúlt a szívemben, hol békés csend honolt. Nem kín ez, inkább fénylő lobogása, Mint hajnalban születő, gerlepár

Teljes bejegyzés »

A TÍZ ÓRÁS VIADAL

​A TÍZ ÓRÁS VIADAL   ​Itt fekszem büszkén a kórházi éjben, Sorsom dacol a steril, fehér fallal, Várok egy szóra a nagy sötétségben, S tízkor

Teljes bejegyzés »