Péntek. Napsütés. Délután. Rohanás. Pakolás. Rohanás. Négyeshatos. Baross utca. Pont lekésem az egyiket. Nem baj. A másik szinte tolja maga előtt. Tömeg. Tumultus. Hering-party. Kinek, ahogy tetszik. Épp felférek. Utazótáska, hátizsák, válltáska. Szorítanak helyet. Mellettem korombéli jól öltözött, elegáns lányok. Ketten vannak. Olyan huszonöt körül lehetnek. Egyetemisták, vagy már dolgoznak? Esetleg a kettőt együtt? Ki tudja… Nem is lényeges.
Görnyedt hátú, ősz hajú, bevásárlószatyros, szemüveges öreg néni jelenik meg az ajtóban. Alig tipeg már szegény. Első látásra megsajnálom, de aztán hamar elillan sajnálatom. Mellettem meghúzódó lányok közül egyik a kezét nyújtja, hogy segítsen felszállni neki, de a köszönetnyilvánítás helyett az alábbiakat kapja a nénitől, kiabálás formájában: „Menj már arrébb! Nem hallod, hogy menj már arrébb?! Nem férek föl!” Majd cifrábbnál cifrább, nyomdafestéket nem tűrő szavak, káromkodások hagyják el a néni száját.
Nem csak én ütközöm meg ezen. A lányok persze nem hagyják szó nélkül, de még ezek után is viszonylag kulturált hangon, természetesen felháborodva, de minden rossz szó nélkül feleselnek neki. Egy megálló, Ferenc körút. A néni nem állna ám el az ajtóból, hogy az a rengeteg ember le/fel tudjon szállni. Utazótáskával, vagy anélkül. Mindegy. Ezt a lányok meg is jegyzik neki. Erre szintén nagyon csúnyán válaszol. Tátva marad a szám a csodálkozástól. Ilyet azelőtt még nem láttam.
Ti is sokszor halljátok, ugye, hogy „ezek a mai fiatalok milyen neveletlenek”? Nem tisztelik az időseket, nem segítenek, nem adják át a helyet, csak magukra gondolnak…és még sorolhatnám.
Hogy személyes példát említsek, én például egyszer átkísértem egy nénit a zebrán, nem egyszer(!) átadtam a helyet a villamoson, metrón, buszon. És nem csak én, hanem tudom, hogy Ti is, velem hasonlókorú fiatalok. Fiúk, lányok vegyesen. Szörnyű ez az ifjúság… de szerintem a megélt kor sem hatalmazza fel az embert a fenti viselkedésre.
(2010-ben megjelent az ELTE-TTK kari lapjának, a Tétékés Nyúznak a „Négyeshatos” rovatában.)
Author: Budavári-Bókkon Andrea
Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...
