Volnék bár, fának bíbor virága,
Árasztanék édes illatot.
Jöjj hát el, repülj velem a mába!
Szép emléked régen itt hagyott.
Hajnal kél, az estre festve csendet.
Éj gúnyáján napfény térdepel.
Néha-néha mosolyogni enged,
Megcirógat még, kezeivel.
Téged másol, bár a lángja kisebb.
Csodaszánon felhőt húz az ég,
Nekem mégis csak te vagy a legszebb.
Hitvallásom letenném eléd.
Forró ágyam láz ölében izzad,
Csalfa reménnyel libben elém.
Párna süpped, azt hiszem, hogy itt vagy.
Megsimogat lelkedből a fény.
Engedj el, vagy úgy ölelj, mint régen.
Borítsd rám friss virágszirmodat.
Nekem csak Te vagy a kék az égben,
Szép emléked örökre hívogat.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
