Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
A tél most is pirosra csókolja az arcom,Nem szúr, nem fáj, de a nyoma ott marad.Ahogy nézem a lassan lehulló pelyheket,Érzem, hogy a magány most
Halászné Magyar Márta Éjszaka Tudom, hogy most nem csak én nem alszom, mégis egyedül vívom éjszakai harcom, forog agyamban számtalan gondolat, felidézek számomra kedves
Még nagyon fiatal az idő, alig kacsint ránk fény az égen. Ujjaim ujjaidba fonódnak a hajnali derengésben. A faágak között, felettünk megbújnak a madáretetők,
Eljövetel Áldott decemberi reggelen, Havas, hófödte sétányon Hangtalan, bolyongva járok. Végeláthatatlan ködben Adventi csodára várok. A csendben újra rám vigyáz, utolér
Vidám hétfő Olyan könnyedén kelt fel a nap, mintha csak az én kedvemért kúszott volna át a fák lombkoronája felett. A harmat a fűszálakon gyöngyökként
