Ablak

Ablak

 

Portól fátyolos szemedbe nézek,

Pillád nehézkesen, rebegve kacsint felém,

Kérlelve hívod szívemet, törölj le!

Homályos üveg a keretben,

Nincs kilátás, nincs belátás, a csillogás tabu,

Légypiszog díszeleg elszórtan rajta,

Eső a port ráragasztotta. Koszos az ég,

Szürkésen kék, hol tisztán azúr az úr,

Vizes a rongy, ecet és papír a csillogást meoldja!

 

Nagy Ilona, 2022.01.05.

Nagy Ilona
Author: Nagy Ilona

Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bölcsőd mellett

Edit Szabó : Bölcsőd mellett Bölcsőd mellett kisgyermekem, elringatlak a zöld gyepen, látom arcod mosolygását, két szemednek ragyogását. Mesét mondok őzanyóról, az aranyló csillagokról, kék

Teljes bejegyzés »

Találós kérdés

Találós kérdés   Hogyha adod, nem fogy el, Tőle szíved énekel, Nélküle, ha élni kell, Úgy az élet, csak teher.   Hogyha kapod boldogság, És

Teljes bejegyzés »

Az idő

Az idő   Néha rohan, néha mászik, Az idő, az elodázik Minden egyes pillanatot… Mit lelkünk az élettől kapott. Az időt mi hoztuk létre, Azzal,

Teljes bejegyzés »

Apám és én

Apám és én   Mindig jóra tanítottál, Hitet, szeretetet adtál. Kicsi voltam, felnéztem rád, S anyanyelvet hintett a szád, És meséltél mindig nekem, Mesékből állt

Teljes bejegyzés »

Aztán boldogan éltek…

„Aztán boldogan éltek…”   A mese egy varázslat, A történet elaltat, Éltet és fellelkesít, Aztán meg elandalít. Míg tart, izgatottá tesz, Tőle jó érzésünk lesz.

Teljes bejegyzés »