Rózsa Iván: Fejétől bűzlik a homár

Rózsa Iván: Fejétől bűzlik a homár

Kedves tahók, lám előttetek a pálya!
Ti is zabálhatnátok homárt Ostiába’.
Csak kellőképpen aljasnak kell lennetek;
Csak belerúgni abba, ki ott liheg mellettetek;
Csak követni kell a példáját a vezéreteknek:
Csak erkölcs nélkül nincs értelme az egésznek…

Ám hiába próbáljátok élvezni az életet:
Ha nem ismertek stílust, nem éreztek ízeket.
Hiába habzsoljátok-faljátok degeszre magatok:
A Jóisten, ott fent, csak kuncog rajtatok…
Hiába veszítek szátokra naponta a nevét;
Azért még nem mindenki vesztette el az eszét!

Hiába hülyítetek nem népet, hanem tömeget;
Hiába vagytok gátlástalan orosz pincsi-ölebek;
Hiába az Armani-öltöny; ha lóg, mint tehénen a gatya;
Hiába a sok kollaboráns püspök, plébános, atya;
Hiába dőzsöltök, míg mások majd’ éhen vesznek:
Bűnötök egyre csak nő; egyszer mindenért megfizettek!

Budakalász, 2023. január 4.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Találós kérdés

Találós kérdés   Hogyha adod, nem fogy el, Tőle szíved énekel, Nélküle, ha élni kell, Úgy az élet, csak teher.   Hogyha kapod boldogság, És

Teljes bejegyzés »

Az idő

Az idő   Néha rohan, néha mászik, Az idő, az elodázik Minden egyes pillanatot… Mit lelkünk az élettől kapott. Az időt mi hoztuk létre, Azzal,

Teljes bejegyzés »

Apám és én

Apám és én   Mindig jóra tanítottál, Hitet, szeretetet adtál. Kicsi voltam, felnéztem rád, S anyanyelvet hintett a szád, És meséltél mindig nekem, Mesékből állt

Teljes bejegyzés »

Aztán boldogan éltek…

„Aztán boldogan éltek…”   A mese egy varázslat, A történet elaltat, Éltet és fellelkesít, Aztán meg elandalít. Míg tart, izgatottá tesz, Tőle jó érzésünk lesz.

Teljes bejegyzés »

Régi nóta

Régi nóta   Petőfi Sándor: Befordultam a konyhára című verse emlékére   „Régi nóta, híres nóta, Még a szél is csak azt fújja, Hogy volt

Teljes bejegyzés »