Hamis próféták

Hamis próféták

Minden évszázadnak megvoltak hamis prófétái
bennük sűrösödtek kora emberének gyarlóságai
Céljuk volt a félrevezetés, a lelki kísértés,
aljas szándékok, a kegyetlen megtévesztés
A hamis próféták a hitéletbe is befurakodtak
ha kiderült turpisságuk akkor megfutamodtak
Majd ez szülte mindig a sajnálatos inqizíciót ,
mégsem tudtuk száműzni a hitünket támadót
Az emberek többsége szubjektív önmagával
és sajnos objektívvé válik mindenki mással
A keresztény embernek igazi feladata lenne
hogy mindig önmagával váljon objektívvé
és szubjektív legyen minden mással szemben
A filozófus ezt hirdeti a bölcsekkel egyetemben
akkor sosem nyernek teret a hamis próféták,
akkor nem tudják megtagadi, hogy mi az igazság
Ki fog hullani kezükből a megtévesztő fegyverük
A történelem tengerébe vész minden hamis emberük

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »