A magyar űrhajó
Hétfőn hajnalban végre elindult a magyar-indiai fejlesztésű űrhajó a Titán, a Szaturnusz egyik holdja felé. Nem sokan voltak jelen a kilövésénél, szinte csak a mérnökök, mivel Dél-Amerikából, az Európai Unió űrrepülőteréről indult a jármű. Ugyan India déli része is közel fekszik az egyenlítőhöz, és van is ott kilövőállomásuk, mégis egyszerűbbnek tűnt az Atlanti-óceánon át történő szállítás a Szuezi-csatorna átépítése miatt. A lakosság a TV-n keresztül követte az eseményt otthonaikból, illetve az ország sok helyén felállított hatalmas 3d kivetítőkből, melyek azt az élményt keltették, mintha valóban ott lettek volna a kilövés helyszínén. Nem ez volt az első eset, hogy magyarok jártak már a Naprendszer különböző égitestein. 2135-ben A holdon és 2143-ban a Marson is járt már magyar űrhajós, igaz, minkét esetben nemzetközi csapat részeként egy-egy fő. A fellőtt alapvetően magyar tervezésű és itthon elkészített magyar űrhajó legénysége 6 fő magyar és 3 fő indiai férfi és nő, az űrhajó neve TITÁN.HI utalva mindkét országra.
Az űrmissziónak több fontos feladata volt. Az űrhajó műszereinek elektromos energiával való ellátását egy mini sóolvadékos atomerőmű biztosította, melyet az indiai Indothor konzorcium fejlesztett ki és hazánk is ilyen erőművet kíván vásárolni, csak nagy teljesítményű kivitelben. Az erőmű energiatermelését adó reaktor működtetéséhez az űrhajónak keringeni kell, mivel csak így lehet gázzal kibuborékoltatni a maghasadás során keletkező hasadási termékeket. Ez azért jó, mert akkor ezek nem halmozódnak fel a hosszú út alatt. Azonban ennek van egy olyan előnye is, hogy az űrhajósoknak nem kell a súlytalanság állapotában lebegni akkor sem, amikor állandó haladási sebességgel megy az űrhajó, mivel a keringés is olyan érzetet kel, mintha lenne egy kis „gravitáció” a centripetális gyorsulás következtében. Nem kell annyi tornagyakorlatot végezni, mintha teljes súlytalanságban lennének. A tesztelés azért fontos, mivel tesztelni akarják a rendszert, hogy azt a majdani hosszabb űrutazások esetében is használni lehessen.
A másik feladat is az atomenergetikához kapcsolódik, mégpedig lítium keresése a holdon. Ennek a hazánkba is telepítendő, és a jövő fontos energiaelőállítási lehetőségét jelentő fúziós atomerőműben van jelentősége. Amikor egyszerűen akarják nekünk bemutatni a fúziós erőművet, akkor mindig csak azt szokás hangoztatni, hogy annak üzemanyaga itt van körülöttünk és korlátlan mennyiségben. A fő reakció a két nehezebb hidrogén izotópjának, deutériumnak és tríciumnak egyesülése neutronok keletkezése közben. A deutérium valóban megtalálható a vízben, azonban a trícium nem, azt elő kell állítani. És ehhez van szükség a lítiumra, mely nem tekinthető túl gyakori elemnek. Sőt, kifejezetten ritka és más célra is használnunk kell.
Az űrhajó antianyag meghajtással érte el az utazósebességét, majd a fénysebesség 0,1%-a volt, mely rekordot ennél a missziónál sikerült beállítani. Az antianyagot a magyar CERN kutatók kapták ajándékba eredményes és jó munkájukért. Végre sikerült megoldani az antianyag tárolását egy a belsejében erős mágneses mezőt létrehozó dobozban. A mező szerkezetének kialakításában vettek részt hazánk kutatói.
Az űrhajó utazási sebességének eléréséről a Magyar Űrügynökség honlapján közzétettek egy egyszerűsített számítást is a lakosság tájékoztatása céljából.
A Szaturnusz, melynek Titán nevű holdjára tart az űrhajó, 10-szer olyan messze van a Naptól, mint a Föld. A Föld közel 150 millió km átlagos távolságra van a Naptól, míg a Szaturnusz közelítőleg 1500 millió km. A Földre 8 perc alatt ér el a Nap fénye, a Szaturnuszt pedig 80 perc alatt éri el. A különbség több, mint 1 óra. A két bolygó legközelebbi állása lett kiválasztva az utazásra. Tehát ha fénysebességgel tudnánk haladni, akkor kicsit több, mint 1 óra lenne az út oda. De csak 0,1%-fénysebességgel megyünk.
Az út elején a második kozmikus sebességgel kell a Földről kijuttatni az űrhajót, ami 11,19 km/s. Az ehhez szükséges tolóerőt is az antianyagnak kell biztosítania. Ezt közel 10 perc alatt tudja elérni az űrhajó az ilyenkor szokásos 2g gyorsulással. (Ez kétszerese a föld felszínén mérhető gyorsulásnak, amit g-vel szokás jelölni, értéke közel 10 m/s2.) Ez nem áll fenn sokáig, egészséges ember számára elviselhető.
Majd el kell kezdeni a fénysebesség 0,1%-ra való felgyorsítást, melyet éppen a földi gyorsulással valósítannak meg, vagyis ebben a szakaszban g lesz az űrhajó gyorsulása. Az űrhajósok ekkor úgy fogják érezni magukat, mintha a Földön lennének.
Számítsuk ki, hogy mennyi ideig kell gyorsítani az űrhajót, hogy elérje a fénysebesség 0,1%-át és ez alatt mekkora utat tesz meg! Az elérni kívánt sebesség osztva a gyorsulással adja meg a gyorsítás idejét, ami közel 3,5 nap. Az ezalatt megtett utat úgy közelíthetjük, mintha az elért végsebesség felével ment volna végig az űrhajó (egyszerű becslésünkkor nullának vesszük a gyorsítás kezdeti sebességét, mivel a második kozmikus sebesség jóval kisebb, mint az elérni kívánt sebesség). A megtett út 450 millió km.
Ezt a távolságot kétszer kell venni, mivel mielőtt megérkezik az űrhajó, akkor le is kell lassítani, tehát a gyorsulási és a lassítási szakaszban egyaránt 450 millió km-t halad előre az űrhajó, ami összesen 900 millió km.
A Titánra való tényleges leszállásnál persze további fékezésre van szükség. És mivel a Titánnak szerencsére van légköre, ezért használható az ejtőernyős megoldás.
Tehát akkor a gyorsítás és a lassítás együttes ideje 7 nap.
A fénysebesség 0,1%-ával 1500 – 900 = 600 millió km-t kell megtenni. Ennek ideje pedig egyszerűen a távolságot osztva a sebességgel 2,3 nap-nak adódik, vagyis közel 2,5 napot vehetünk.
A pályára állítások miatt az egész oda út utazási idejét 10 napnak vehetjük.
A visszaútra is közel ennyit lehet számítani. A felszállás némileg egyszerűbb, mivel a Titán kisebb tömege miatt kisebb ott a második kozmikus sebesség, azonban a Szaturnusz bolygó jelenlétét is figyelembe kell venni, hogy mikor is kezdjék meg a felszállást.
Teát az utazással töltött idő összesen 20 nap. Az ott tartózkodásra 10 napot szántak, tehát a teljes misszió egy hónapig tart.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/