Hóba rajzolom dermedőn,
s hadd kapja fel a szeleburdi szél
s vigye tova, el, kergetőn
hegyszirtre, völgyekre
csurranó patak görnyedő partjára
hajnalt váró sóhajtó fák
megszürkült, vaskos ágára.
Majd a tavaszban vízzé válik, cseppen
ott lesz a folyóban, felhőben, tengerben
virág óhajtja, gyökér vágyja,szívja
s életté válik lassan
mit valamikor a hóban hagytam
patyolat lelkem.
Author: Tóth Szilvia
Nem vagyok más, csak egy törékeny angyalszív, harmatgyöngy a hófehér liliomon, szösszenetnyi „Szisszenet”. Egy létérzés, amit talán éreztél már… Egy pillanat, amit megéltél. Egy gondolat, ami már benned is megfogant. Angyali világralátás. Olvass, érezz, s fogadd magadba, ahogy szeretnéd…