Nemcsk víg kottán peregnek a percek

Gyakorta imbolyog a létben a lélek,

ványadttá lesz a test, borzongnak érzések.

Kóbor gondolatok torz irányba lépnek,

alacsonyan suhannak el a remények.

 

Fájdalmas tények szorosan kísértenek,

viharzó szavak mélyen betelepednek.

A jövendő nem vetít más szerepeket,

érzetek roncsai belül kikezdenek.

 

Mi segít? Ki érti szenvedésem okát?

Mi adja könnyben ázó szemem fátyolát?

Én ismerem csak létem törött gyöngysorát.

Én adhatok magamnak gyógyító szondát.

 

Kidobálom a megrekedt szemléletet,

átütő változásokat bevezetek.

Nem mérlegelem, kinek kell, megfeleljek,

levedlem a fürkésző tekinteteket.

 

Adok étket a szépnek, a nyugalomnak,

hiszem, hogy a vélekedések változnak.

A világ csodái elém tolakodnak,

belőlük megnyújtott erőt kovácsoljak

 

Nem engedek magamra kétes uralmat,

mára már az akármik nem nyomaszthatnak.

Magamban bízom, hordozom az igazat,

markolom, mint drágakövet a foglalat.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »