Fejérvári Sámuel: Az aluljáró bűvös sarka

AZ ALULJÁRÓ BŰVÖS SARKA

 

Megyek az aluljáróban,

Alattam megszáradt koszok.

Sápadt gitárszó andalog,

A tömeg mint kígyó mozog.

Hazafelé betérek még

Oda, hol soha nem unva

Poros, régi könyvek állnak:

Be az antikváriumba.

S bár ajtó sincs, egy átjáró

Nyílik, ha belép a lábunk,

S könyvek között kutakodva

A szobával eggyé válunk.

Valaki belép, lobbantva

A levegőn át egy lyukat,

S ahogy az emberek mennek,

Ki tudom venni arcukat.

És elmegyek hamarosan,

Régi könyvekkel kezemben.

Lám, a világ egycsapásra

Megváltozik körülöttem.

 

Pilisszentiván, Solymár 2022. 12. 12-23.

 

(Ez az írás a Város és falu c. ciklus 3. verse)

Fejérvári Sámuel
Author: Fejérvári Sámuel

Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket, újabban (2025 nyara óta) a színdarabok is érdekelnek. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás, a színházba járás is jelentős tevékenységem.

0
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. Sámuel, a „sápadt gitárszó andalog” sor levett a lábamról! Az ebből a szövegből áradó könyvszeretet magyarázza a verseidet is, és bárcsak minél több ember érezné, hogy a könyvek csodája egy csapásra megváltoztatja a világot körülöttük.
    Nagyon jó volt ezt olvasni!

  2. Csodálatos, Sámuel!! Mindig alig várom, hogy újabb alkotásodat olvashassam.

  3. Nagyon szemléletesen írod le az aluljárót. Gondolatban én is ott araszolok az emberkígyóban. Jó menedék az antikvárium. Szeretnék egyszer én is “belobbanni” valahova, ahol hirtelen megváltozik körülöttem a világ. Ha ilyen verseket olvasok, talán sikerül. Köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »