Csörrent a rámpa a nyikorgó kerekesszék alatt
s visszhangzották a brennbergi hegyek
ahogy megérkeztek.
Nevetés harsant, jóízű, szívből szaladt
lényükkel betöltötték az egész teret,
majd beszélni kezdtek.
Kezet fogtam egy csonka, büszke kézzel,
mélyen egymás szemébe nézve
– ragyogó üzenet.
Táncoltam ügyetlenül kerekesszékkel
magam teljességemmel védve,
fény járta át szívemet.
Fricskát mutattak a sorsnak vidáman
jelent, s jövőt keresve, s lelve
létükben nem fakultan.
S csak álltam ott épen, kővé váltan
méltó szavakat keresve…
Én ma ÉLETET tanultam.
Author: Tóth Szilvia
Nem vagyok más, csak egy törékeny angyalszív, harmatgyöngy a hófehér liliomon, szösszenetnyi „Szisszenet”. Egy létérzés, amit talán éreztél már… Egy pillanat, amit megéltél. Egy gondolat, ami már benned is megfogant. Angyali világralátás. Olvass, érezz, s fogadd magadba, ahogy szeretnéd…