Csendes jeges

Csendes jeges

Szikrázó napsütés, havas a táj,

Viking nők, férfiak… fel s alá.

Fújtatnak.. hörögnek, egy szál pendelyben,

Isteneknek készülnek feláldozni a vitézséget.

Tisztás az erdőben, egy székely orotás,

Jurta-lakó félistenek hergelik az ősöket,

Ki bírja legtovább.

Feltörik a jeget, csapkod az alabárd,

Sámán harcos mosolyog, indul az aratás.

Kiált és üdvözöl, a csontig hatoló hideg víz visítva rád röhög..

“Szétszedlek, gyenge vagy, ha idejössz, véged, nem menekülsz! “

Toporog a had, egy jégvirág a Nap felé mutat és elrepül.

Tűz lobog legbelül, mellkas megfeszül.

Lassan nyílik az út, halkan morog a rém,

Jégkirály feszít, ki gyenge, biztos veszít.

Egy öreg indián tétován odaáll,

Nem gondolta volna még tegnap,

Hogy ma újra egy csata vár.

Megérzi a szellemek ősi füstjelét, talán

Ez lesz az utolsó, mégis odapenderül.

Mozdul a régi tűzzel, csatakiáltással, testén harci színekkel,

Szembeszáll a sorssal, esztelen lénnyel..

Szemében az őrület, várja a dicső halált, Hold Vándor nem menekül tovább.

Talán ez az a jó nap, melyre régóta várt.

Megdicsőülve átkelni túlvilági mezsgyén,

Viking harcosokkal elhagyni a reményt.

Ordító medve szakadt ki kebléből,

Érdes jégcsapok hulltak ki szeméből.

Odalép, de ez már nem is ő..

Hiszen szívében egy ősi kántálással, Geronimo főnököt hívja segítségül.

Miközben elmerül, ezer dárda szabja, bárd hasítja húsát,

Fejében érzi a balta súlyát..

Kirobban a vízből, dalol a lelke,

Ifjú lett újra, erős, legyőzhetetlen!

Szíve kiszakad, útra kel a széllel,

Szerelmét keresi a végtelen emlékében.

Legyőzte a halált, dicső a többi hőssel,

Vikingek közt lett hirtelen .. egy, egy a székely néppel.

Nagy Medve törzsfőnök keblére öleli, mutat az erdőre, szavait leteszi.

“Tettedet figyelte, minden ősi szempár. Halld meg a csendben, a vadon csak rád vár.

Üdv itthon testvér, pihentesd karod hát. “

Csend csend hátán, madár dalol árván,

Szél fújja szét hópihe magányos útját.

Jurta kiürült, hajón a vitézek,

Mosolyogva lépnek át regék, mondák névtelen arc könyvébe.

 

 

2023.02.11      Horváth Attila

Horváth Attila
Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »

Ki is vagyok én?

  Csak egy szkafanderbe zárt szelíd pillangó, Kinek szívét most elrejté a zimankó. Ki Ady, Babits és Radnóti függője, Pont az, ki saját története főhőse.

Teljes bejegyzés »

Némaság grasszál

Hallgat a kölyök, odakinn zápor, ordító fellegek tűntek fel a visszapillantóba, vissza… néztem őt s nézett engem, keresett, megkeresett válaszok, ármánnyal itatott kérdéseket kevert a

Teljes bejegyzés »

Tükörben

Elképzelt vágyálmod ködképét, Legbelső kétséged tépi szét. Önmagad eltűnő rejtekét Feszíti egy eltévedt álomkép. Belső vívódásod oka, Nem más, mint önmagad külső szónoka. Magányod egy

Teljes bejegyzés »