Csendes jeges
Szikrázó napsütés, havas a táj,
Viking nők, férfiak… fel s alá.
Fújtatnak.. hörögnek, egy szál pendelyben,
Isteneknek készülnek feláldozni a vitézséget.
Tisztás az erdőben, egy székely orotás,
Jurta-lakó félistenek hergelik az ősöket,
Ki bírja legtovább.
Feltörik a jeget, csapkod az alabárd,
Sámán harcos mosolyog, indul az aratás.
Kiált és üdvözöl, a csontig hatoló hideg víz visítva rád röhög..
“Szétszedlek, gyenge vagy, ha idejössz, véged, nem menekülsz! “
Toporog a had, egy jégvirág a Nap felé mutat és elrepül.
Tűz lobog legbelül, mellkas megfeszül.
Lassan nyílik az út, halkan morog a rém,
Jégkirály feszít, ki gyenge, biztos veszít.
Egy öreg indián tétován odaáll,
Nem gondolta volna még tegnap,
Hogy ma újra egy csata vár.
Megérzi a szellemek ősi füstjelét, talán
Ez lesz az utolsó, mégis odapenderül.
Mozdul a régi tűzzel, csatakiáltással, testén harci színekkel,
Szembeszáll a sorssal, esztelen lénnyel..
Szemében az őrület, várja a dicső halált, Hold Vándor nem menekül tovább.
Talán ez az a jó nap, melyre régóta várt.
Megdicsőülve átkelni túlvilági mezsgyén,
Viking harcosokkal elhagyni a reményt.
Ordító medve szakadt ki kebléből,
Érdes jégcsapok hulltak ki szeméből.
Odalép, de ez már nem is ő..
Hiszen szívében egy ősi kántálással, Geronimo főnököt hívja segítségül.
Miközben elmerül, ezer dárda szabja, bárd hasítja húsát,
Fejében érzi a balta súlyát..
Kirobban a vízből, dalol a lelke,
Ifjú lett újra, erős, legyőzhetetlen!
Szíve kiszakad, útra kel a széllel,
Szerelmét keresi a végtelen emlékében.
Legyőzte a halált, dicső a többi hőssel,
Vikingek közt lett hirtelen .. egy, egy a székely néppel.
Nagy Medve törzsfőnök keblére öleli, mutat az erdőre, szavait leteszi.
“Tettedet figyelte, minden ősi szempár. Halld meg a csendben, a vadon csak rád vár.
Üdv itthon testvér, pihentesd karod hát. “
Csend csend hátán, madár dalol árván,
Szél fújja szét hópihe magányos útját.
Jurta kiürült, hajón a vitézek,
Mosolyogva lépnek át regék, mondák névtelen arc könyvébe.
2023.02.11 Horváth Attila
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 55 éves leszek nemsokára. Szeretem, hogyaz érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.