(2023. évi IR tavaszi pályázat, húsvéti próza harmadik helyezett novella)
– Egy sajtos-tejfölöset kérek.
Csenge összerezzent a határozott, mélyen zengő hangtól. A nyitás óta alig jött vendég, a kora délelőtti órán kevesen lézengtek a sétányon, ezért a lány az elmúlt percekben az Instagramot böngészte, és megfeledkezett a külvilágról.
Magas, sötét hajú, kapucnis pulóveres srác állt a pultnál. Óceánkék szemei örvényként szippantották be a lány tekintetét. Csenge rögtön érezte, hogy elveszett.
– Sajtos-tejfölös lángos? – kérdezett vissza zavarában.
A srác a kifüggesztett étlapra pillantott.
– Van más is a lángoson kívül? – kérdezte.
– Csak palacsinta – válaszolta Csenge.
– Akkor maradok a lángosnál – mosolygott a fiú, és közben le sem vette a szemét a lányról.
Csenge reménykedett benne, hogy remegő lábait eltakarja a pult. Beütötte az összeget, erősen összpontosított, nehogy eltévessze a számokat, és amíg a fiú fizetett a kártyájával, felírta a nevét a rendelésre. Nem mintha olyan sok vendég várakozott volna, hogy ne tudná, kié lesz az elkészült étel.
Márk. Máris imádta a nevet. Ha ilyen pasik sorakoznak majd a hosszú hétvégén, nehéz lesz a munkára koncentrálnia. Érdemes volt az érettségi tételek helyett bevállalni a kisegítő munkát a nagybátyja lángosozójában. A húsvéti hétvégén indították a szezont, és a csodás tavaszi időjárás miatt nagy forgalomra számítottak. Nagypéntek reggelén, a nyitás napján azonban ennek még semmi jele nem mutatkozott.
Amíg Joli mama a lángostésztát nyújtotta, Csenge látványos alibimunkába kezdett. Letörölgette az italhűtő üvegét, ügyelve rá, hogy kivillantsa a farmerből a csípőjét. Ellenőrizte a reggel kihelyezett evőeszközöket, amelyekhez még nem is nyúlt senki, és közben a szeme sarkából Márkot nézte. A fiú kiült az egyik napsütötte asztalhoz, és a kikötőt figyelte. A szezon első hajójárata hamarosan indul Badacsonyba, az utasok már gyülekeztek a mólón.
Joli mama kisütötte a lángost, és alaposan megszórta sajttal. A reszelék ínycsiklandóan olvadozott a még sercegő tésztán, amikor Csenge a tálcára helyezte a tejfölt egy papírpohárban. A nagybácsi lángosozójában ez így szokás. A lány elindult az étellel az asztalok felé.
Márk meglepetten nézett fel rá.
– Kihoztam neked. Jó étvágyat! – mondta Csenge és erősen figyelt, nehogy a srác pulcsijára tálalja a rendelést.
– Igazán guszta – vigyorgott Márk.
Csenge előadta a tükör előtt ezerszer begyakorolt hármas számú csábító pillantását, és ruganyos léptekkel tért vissza a pultba. A szíve közben hevesen vert.
Réka érkezett a sétány felől. Csenge tegnap találkozott először a lánnyal. Amikor megérkezett Pécsről, a vasútállomáson a nagybátyja és Réka várta. A lány itt lakott a környéken, a szezonban ő volt egyik állandó kiszolgáló a lángossütőben, ezen a hétvégén Csenge az ő segítője lesz a pultban. Csendes, barátságos lánynak tűnt.
Réka odaintett Csengének, majd leült Márk asztalához.
Csenge szíve kihagyott egy ütemet.
Réka az asztal fölött Márkhoz hajolt, és megpuszilták egymást.
Csenge megszédült, és leverte a bankkártyaolvasót a pultról. Mire összeszedte és felegyenesedett, Réka és Márk már nevetgélve társalgott, és felváltva csipegették a lángost.
Csenge legszívesebben a következő vonattal hazautazott volna Pécsre, de megemberelte magát, és visszatért dolgozni. Vendégek érkeztek. Csenge észre sem vette, Márk mikor távozott. Délidő közeledtével már óriási sor zsibongott a lángosozó előtt, a lányok alig bírták a munkát. Réka vette fel a rendeléseket és kasszázott, Csenge pedig az ételeket adta ki, és az üres tálcákat szedte össze.
Kora délután befutott a nagybácsi, így a lányok szünetet tarthattak. Lesétáltak a vízpartra egy palack gyümölcslével. Letelepedtek egy japáncseresznyefa alá. A rózsás bokréták között méhek dünnyögtek, az égbolt kéken ragyogó festővásznán lepkék járták önfeledt táncukat.
– Helyes pasid van – szólt Csenge, miután kitárgyalták a délelőtti forgalmat.
Napsütés simogatta a tó felszínét, és vidáman megcsillant a türkiz hullámokon.
– Márkra gondolsz? – kérdezte Réka, majd a választ meg sem várva hozzátette: – Nem a pasim. Ő az unokatesóm. Itt lakik a faluban.
– Akkor ezt benéztem. De a helyeset fenntartom – válaszolta megkönnyebbülve Csenge, és rákacsintott Rékára.
A nap egy fokozattal vidámabban és fényesebben csillogott a Balaton vizén.
Szombaton már délelőtt nagy tömeg verődött össze a parti sétányon. A lányok ki sem látszottak a munkából. A konyhában Joli mama hangos vezényszavai pattogtak, gondos kezek nyújtották a lángosokat és töltötték a palacsintákat.
Ezúttal Csenge vette fel a rendeléseket, Réka besegített neki, miközben az ételkiadást is intézte.
Miután egy népes család hosszas válogatás után kiválasztotta és kifizette az ételeket, Márk lépett a pulthoz.
– Egy sajtos-tejfölöset kérek – szólalt meg, majd sietve hozzátette: – Lángost.
Csenge tekintete csak egy pillanatig időzött a fiú sötétkék pólója alól előkígyózó izmokon, mégis úgy érezte, rajtakapták. Sietve a cetlikbe menekült, és felírta a rendelést.
– Adhatok valami mást is? – kérdezte. – Esetleg egy palacsintát?
– Vigyáznom kell a formámra – nevetett a fiú a fejét rázva, és megpaskolta a hasát.
Csenge futó pillantással meggyőződött róla, hogy még sok palacsintának van hely a srác pólója alatt, majd beütötte a pénztárgépbe a fizetendő összeget. A füle mögé tűrt egy elszabadult hajtincset, és igyekezett hanyagul lazának tűnni.
Joli mama konyhája futószalagon ontotta a friss lángosokat, így már csak a feltétet kellett rászórni az aranybarnára sült tésztára, és Réka nyújtotta is a tálcát Márknak. Csenge már a következő vendéggel foglalkozott. A csicsás melegítős városi barbi részletes tájékoztatást kért az allergén összetevőkről és a kalóriatartalomról. Mégis mire számított ez a nő egy békebeli balatoni lángossütőnél? – dohogott magában Csenge, és közben szem elől vesztette Márkot.
Húsz perccel később, amikor kissé megfogyatkozott a sor, Csenge kiszállt a pultból, hogy kimenjen mosdóba. Addig Réka tartotta a frontot.
Csenge átvágott a konyhán, és a hátsó ajtón kilépett a büfésor mögötti rakodási területre, ahonnan az üzletek közös személyzeti helyisége nyílt. Az épület mögötti kerítésen túl a fizető strand húzódott, amelyet most még ingyenesen lehetett használni. A kora nyárias időt kihasználva sokan napoztak a füvön, a bátrabbak térdig beleálltak a vízbe is. A túlparti hegyek a tiszta időben mintha csak karnyújtásnyi távolságban magasodtak volna.
A napozóágyak még feltornyozva várakoztak a kerítés mellett. Csenge két alakot pillantott meg a nyugágyaknak támaszkodva. Felismerte Márk kék pólóját. Egy melegítős srác ült mellette, fejét Márk széles vállára hajtva.
Csenge úgy érezte, villámcsapás fut végig a testén. Bemenekült a mosdóba. Oda az egész napja.
Csak záráskor nyílt alkalma, hogy kettesben beszéljen Rékával.
– Az unokatesódnak van barátnője? – kérdezte futólag Csenge, mintha csak a helyi pletykák iránt érdeklődne.
– Márknak? – kérdezett vissza Réka, és behúzta az egymásra rakott műanyag székeket a ponyvatető alá. – Nem tudok róla. Mostanában lefoglalja az új melója. Szorgalmas fiú, de hogy őszinte legyek, a magánéletéről semmit sem tudok.
Csenge a gondolataiba merülve hallgatott.
– Tetszik neked? – tért rá a lényegre Réka.
Csenge válasz helyett megvonta a vállát, és lelakatolta a bútorokat összefogó kábelt.
Az alkonyi ég alatt kiültek a mólóra, hogy elnyaljanak egy fagyit. A sétány térkövei még őrizték a meleget. A szigligeti vár körül bíborszínűre nyalta az ég alját a hegyek mögé ereszkedő nap.
Csenge azon töprengett, hogyan férkőzhetett ilyen mélyen a gondolatai közé egy ismeretlen srác. Félve tette fel magának a kérdést. Lehet, hogy szerelmes vagyok?
Húsvét vasárnap Csenge egész nap a pult előtt sorakozó vendégsereget leste, és várta Márk feltűnését. A fiú azonban nem jött. Záráshoz közeledve a lány csalódottan törölgette a pultot, és már ezredszer győzködte magát arról, hogy nem viselkedhet úgy, mint egy óvódás. Ezt a fiút nem neki szánta a sors.
Joli mama az utolsó lángosokat emelte ki a forró olajból. Ezekre lehet, hogy már nem is lesz vevő, gondolta Csenge. Amikor visszafordult a pulthoz, Márk lehengerlő mosolyával találta magát szembe.
– Tudom, egy sajtos-tejfölös – legyintett Csenge, és már fordult is vissza a konyha felé, amikor Márk megragadta a karját.
– Várj, nem enni jöttem.
Csenge meglepetten nézett vissza. Az orrát megcsapta Márk őrjítő sós-citrusos illata.
– Tudnál rám szánni egy kis időt? – kérdezte a srác. Pulóverét lazán a nyakába kötötte, tengermély szeme fürkészőn fúródott a lány tekintetébe.
Csak ne lennél ilyen dögös – gondolta Csenge, majd maga is meglepődött, amikor hangosan kifakadt.
– Tudod, első nap azt hittem, Réka pasija vagy. Tegnap pedig láttalak egy fiúval édeskettesben a strandon. Minden nap itt ólálkodsz, és fogalmam sincs, mit akarsz tőlem, de túl sok körülötted a kérdőjel. Meleg vagy?
Márk tekintetében cseppnyi zavarodottság sem látszott.
– És ha meleg lennék, nem állnál szóba velem? – kérdezte higgadtan a fiú, és tenyerével a pultra támaszkodott. – Valójában népegészségügyi tisztviselő vagyok, és húsvéti gerilla-ellenőrzést végzek a vendéglátóhelyeken.
Csenge alig kapott levegőt.
Annyira tudtam, hogy valami nem stimmel – gondolta.
A srác hangosan felnevetett.
– Csak szívatlak. Autószerelő vagyok, nemrég nyitottam meg a saját műhelyem. Réka a rokonom, a tegnapi srác pedig a legjobb barátom, aki a szerelmi bánatát sírta ki a vállamon. Most pedig azért jöttem, hogy megkérdezzem, van-e kedved velem lógni ma este?
Márk felvonta a szemöldökét, és a fejével a kikötőre nyíló tér felé biccentett, ahonnan zeneszó hallatszott, és már villogtak a szabadtéri koncert fényei.
Csenge érezte, hogy lángba borul az arca. Megpróbált úrrá lenni a szétcsúszott helyzeten.
– Persze, mehetünk – mondta színlelt közönnyel. – De előtte meghívlak egy sajtos-tejfölösre, nehogy ma kimaradjon.
Márk huncut mosollyal Csengére kacsintott.
– Péntek óta csak miattad állok a sorban. Valójában utálom a lángost.
Author: Dömötör László
Dugonics András irodalmi díjas író. Amióta megtanultam olvasni, nem tudok könyvek nélkül létezni. Gyermekkoromban nagy hatással voltak rám a kalandos és tudományos-fantasztikus regények, valamint a Magyar Rádió Szíriusz kapitány kalandjairól szóló fantasztikus hangjáték sorozatai. A nyári szünetben ezeket felvettem magnókazira, és rommá hallgattam a walkman-en este a takaró alatt lapulva. Vöröskeresztes munkatársként ez a világ ihletett első regényem megírására, amely 2022-ben jelent meg A Hold hősei - A vörös kereszt rejtélye címmel. Ezzel a könyvvel az olvasót elrepítem a jövőbe, hogy aztán onnan visszatekintve, egy izgalmas nyomozás részeseként ismerhesse meg a világ legnagyobb humanitárius szervezetének történetét. A regénybeli világot és szereplőket sok olvasó a szívébe zárta, ezért 2023-ban megjelent a Hold hősei új kalandja A lámpás hölgy címmel. 2024-ben az Irodalmi Rádió kiadásában jelent meg a titkos város meséi című illusztrált könyvem. Számos antológiában jelntek meg novelláim, melyek közül több díjat is nyert. Az Irodalmi Rádió szerkesztőségétől 2022-ben elnyertem a Természet Tollnoka címet. 2023-ban és 2024-ben sci-fi kategóriában megnyertem a Dugonics András Irodalmi Díjat.
10 Responses
Nagyon jó!!! Igazi, békebeli történet, mint a sajtos-tejfölös lángos! Gratula!!!
Köszönöm, hogy elolvastad! A lángos is békebeli, az ára idén valószínűleg kevésbé lesz az, de azért szeretjük, főleg a Balaton partnán egy kellemes délutánon. :))
Tőlem a Balaton kicsit messze van, úgy tízezer kilométerre, de ettől függetlenül nem mondok le a lángosról
Nagyon jó. Mire nem képes a szerelem, még lángost is etet az emberrel, ha nem is szereti. Az ilyen történetek megerősítik bennem, hogy a világ nem is változik olyan sokat, csak úgy érezzük. Amíg van szerelem , addig van emberiség.
Kedves Mária! Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy kellemes érzéseket keltett benned. Amíg olyan szépségek vannak a világban, mint a Balaton és az igaz szerelem, addig talán nem olyan rossz hely ez!
Wow, remek 👍 A fogalmazás, a történet, a karakterek, minden jó.
Köszönöm, hogy elolvastad! Imádom a Balatont, igyekeztem visszaadni a hangulatát :))
Örülök, hogy jó vége lett. Tetszik, hogy minden történetben más a szóhasználatod. Mindig odaillő. Gratulálok.
Nagyon jó kis törgénet! Kedvem támadt lángost enni. Igaz én mindig dupla adag fokhagymát is kérek rá! 😁
Örülök, hogy meghoztam az étvágyadat 😁